Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Tarcai Béla: A miskolci fotózás története

tette a szokásokat, új ízlésvilágot teremtett, befolyásolta a gondolkodást és az embernek a környezettel kapcsolatos viszonyát. Hatására demokratizálódott a portrékészítés, a családi biblia helyét elfoglalta a családi fényképalbum, bővültek az ismeretszerzés és kommunikáció lehetőségei, új iparágak, foglalkozások jöttek létre, a reprodukciós technika bevonult a nyomdaiparba és forradalmasította a reklám gyakorlatát és végül, mintegy igazolandó annak a tételnek az igazságát, hogy minden foglalkozás mint mesterség kezdődik és mint művészet végződik; differenciálta a vele foglalkozókat, mert megjelenhettek a társadalomban a vasárnapi knipszerek, a szenvedélyes amatőrök, a megélhetésüket kereső iparosok és végül a fotográfiát művészi fokra fejlesztő profik. A fényképezés első éveiben a vele kapcsolatba került emberek elsősorban a képalkotás technikai lehetőségét csodálták és használták, hiszen segítségével viszonylag gyorsan és valósághűen lehetett az élő és élettelen természet képét reprodukálni. A fejlődés ezen szakaszában be is skatulyázták a sokszorosító technikák közé. E megítélés jellegzetes példája, hogy az 1896-os milleniumi országos kiállításon a fényképészek a sokszorosító ipar képviselői között kaptak helyet. Nem hallgathatjuk el, hogy mindezek ellenére, már a kezdeti időkben voltak józan ítélőképességgel megáldott úttörők, akik megérezték, hogy az új képalkotási módszerekben sokkal több lehetőség rejlik, mint a valóság egyszerű és mechanikus reprodukálása. Ezzel eljutottunk mondanivalónk leglényegesebb pontjához, annak felismeréséhez, hogy a fotográfia, hasonlóan a többi képalkotó eljáráshoz, értékteremtő folyamat. Az érték, amit a fotográfia létrehoz, kettős természetű: egyrészt önmagában a megvalósult fényképészeti produktum, mint tárgyi értékben, másrészt a hozzá kapcsolódó társadalmi attribútumokban, mint eszmei értékben fedezhető fel. Más oldalról megközelítve a dolgot, ma már mondhatjuk, hogy a fényképnek van piaci értéke - bár ezt mi még nem nagyon ismertük fel, a nyugati turisták pedig előszeretettel vásárolják fel a bolhapiacokon található fényképeket. Van ezenkívül a fényképnek személyekhez, embercsoportokhoz kötődő értéke. Ez azonban korántsem jelent az előzőnél alacsonyabb értékrendet. A napjainkban divatba jött ún. „privátfotó" gyűjtés beszédes bizonyítéka annak, hogy a szándék szerint személyi, vagy családi használatra készült fotók, sokszor a maguk esetlegességégeivel és technikai hibáival együtt komoly társadalmi értéket képviselnek. A fénykép, a fényképezés komlex fogalom. Éppen az érték és az érthetőség szempontjából a képhez tartozónak tekintjük a technikai eszközöket és eljárásokat, amelyek segítségével a kép létrejöhet és azt az információhalmazt, amely a kép készítőjére, a kép tárgyára és a társadalmi háttérre vet világot.