Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Tarcai Béla: A miskolci fotózás története

Az írott források szerint Magyarországon 1841-ben, Pesten, a Kavalki nevű aranyműves által megnyitott dagerrotip műhellyel kezdődött volna a fényképezés. De éppen a mi birtokunkban van a bizonyítéka annak, hogy nálunk már 1840-ben is készültek dagerrotipiák. A szerző, aki Egressy Gábort örökítette meg szerényen csak annyit jegyzett fel a kép hátára, hogy „saját daguerrotyp felvételem 1840-ból". Nevét nem tudjuk. A fényképezés az 1860-as évek táján válhatott igazán népszerűvé, amikorra az anyagok, eszközök és módszerek annyira tökéletesedtek, de mondhatjuk úgy is, hogy egyszerűsödtek, hogy bárki megtanulhatta a technikát és beszerezhette a hozzá szükséges dolgokat. A fénykép népszerűvé válása egybeesik a polgáriasodás és városiasodás folyamatával. Minden valamirevaló város légköréhez hozzátartozik egy-két neves fotográfus, aki hangzatos reklámszövegekkel próbálta magára és munkájára irányítani a figyelmet. A kezdeti szakirodalom a fényképezők helyét a társadalomban úgy kísérelte meghatározni, hogy kifejezetten „városi" foglalkozás. Ennek nem mond ellent az a tény, hogy vándorfotográfusok járták a vidéki vásárokat és primitív eszközeikkel a vásárosok igényeit gyorsfényképekkel elégítették ki, mert a vándorfényképészek bázisai is a városokban voltak. A vándorfotografálásnak másik formája volt az, amikor a fővárosban működő, s ott nevet szerzett mesterek rándultak le a vidéki városokba s ott hosszabb-rövidebb időre kibérelt udvarokban fogadták a klienseket. így történt mindez Miskolcon is, ahol a többi vidéki várossal egyidőben, a 60-as években jelentek meg az első műtermes fényképészek a város főutcáján. Adatunk van arra is, hogy 1844-ben egy olasz vándorfényképész már járt Miskolcon és dagerrotipiákat készített. Az amatőrfényképezés kezdetei viszont az ország más, nagyobb városaihoz képest néhány évtizedes késéssel mutathatók ki Miskolcon. Ennek a jelenségnek az oka egyszerű: a fényképezés az átlagosnál magasabb technikai műveltséget és ugyanilyen anyagi lehetőséget tételezett fel. (Nem véletlen, hogy az első magyar amatőrök a tudomány kiváló képviselői voltak, mint Jedlik Ányos, br. Eötvös Lóránd, Lóczy Lajos, Konkoly-Thege Miklós, Wartha Vince). Miskolcon a városfejlődés a 90-es években érte el azt a szintet, amikor itt már megélhetést találhatott a fényképezés iránt is fogékony értelmiség. A város iparosodik, gyárak, közművek, hivatalok, intézmények szerveződnek, iskolák, laktanyák épülnek és fellendül a kereskedelem is. Egy 1896-ban készült országos statisztika szerint Miskolcon már 15 amatőr működött: mérnökök, tanárok, katonatisztek, papok és földbirtokosok találhatók a névsorban.