Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Tarcai Béla: A miskolci fotózás története

Tarcai Béla A MISKOLCI FOTÓZÁS TÖRTÉNETE A fotográfiával valahogy úgy vagyunk, mint a repüléssel. Ikarusnak a mondák ködébe vesző kísérlete óta a kutató elmék mindig keresték azt a módot, ahogyan az ember felemelkedhetne a felhők magasságába és a madarak perspektívájából szemlélhetné a világot. Az ember első fotografikus élménye, amikor rácsodálkozott saját, vagy embertársa árnyképére a sziklafalon és talán az is eszébe jutott, hogy milyen jó lenne ezt az árnyképet maradandóvá tenni. De ez a kép tünékeny volt, amíg a 16. században meg nem jelent és divattá vált a XV. Lajos francia király szegényes fantáziájú pénzügyminiszteréről, Etienne de Silhouette-ről, éppen primitívsége miatt így elnevezett képrögzítési forma, az árnykép. Az ember régtől fogva ismerte a napfény felületátalakító hatását bizonyára a bőre lebarnulása nyomán-, majd véletlen felismerések sorozata oda vezetett, hogy rátalált az ezüstsókra, amelyek a fény hatására elszíneződtek. Ismerte és használta a camera obscurát, a diorámát és a gyűjtőlencse tulajdonságait, míg végül a 19. század derekán felfedezte az eddigi tapasztalatok összegzésével- a mechanikus képalkotás és az így létrejött képmás tartósításának módszerét. 1839-ben az „emberiség közkincsévé" vált a fényképezés és néhány évtizeddel később megvalósult a repülés álma is. A történetírás törekszik arra, hogy az eseményeket jól elhatárolható szakaszokra bontsa. Ez érvényes a fotográfiára is, de már most meg kell jegyeznünk, hogy mind a technikai, mind a tartalmi fejlődés szakaszai erősen egymásba mosódnak, egy régebbi módszer, vagy felfogás az újabb megjelenése után is még tovább él. Éppen ezért, a most bemutatandó problémakör szempontjából mellőzhetjük a fotográfiatörténet periódusainak ismertetését. Ehelyett azokat a folyamatokat vesszük elő, amelyek az értékteremtés és értékmegőrzés sajátos összefüggéseire utalnak. 1839-ben két képrögzítő módszer került nyilvánosságra. Henry Fox Talbot szabadalmaztatta a negatív-pozitív eljárás ősét jelentő találmányát, Jacques Mandé-Daguerre pedig az emberiség javára ajánlotta fel az érzékenyített ezüstlemezre rögzített kép készítésének módszerét. Talbot találmánya kijelölte a technikai fejlődés irányát, Daguerre gesztusa lehetővé tette a fényképezés gyors népszerűsödését. A fényképezés - éppúgy, mint a repülés - mélyreható változásokat idézett elő a társadalom életében. Átrendezte és új elemekkel bőví-