Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Dobrik István: Miskolc képzőművészeti élete a 20. század második felében

szetnek és egyben eló'dje a későbbi országos kitekintésű, majd regionális Téli Tárlatoknak. A kiállításokat ez idő tájt javarészt a Herman Ottó Múzeum (Papszer 1.) épületében rendezik, bár a negyedik országos tárlat kapcsán már a kritika észrevételezi, hogy ..."El kell ismerni, hogy a múzeum termei, ódon falai, zeg-zúgos beosztása, ha meghittségében történeti levegőbe ringatja is a látogatót, a képzőművészeti kiállításokra nem alkalmas." A nagybányai hagyománnyal szemben megjelenő újító fiatalok (Feledy Gyula, Vati József, Kunt Ernő, Seres János) nemcsak festészeti formanyelvükben hoznak új színt a helyi képzőművészetbe, hanem egy új eszköznek, a sokszorosított grafikának teremtenek műhelylehetőséget. Elsősorban Feledy Gyula az, aki krakkói tanulmányai nyomán e műfajban találja meg adekvát kifejezési lehetőségeit formanyelvi kísérleteihez, nagyfokú társadalmi érzékenységet tükröző mondanivalójához. A műhely köré az évek során egyre többen csoportosulnak (Kondor Béla, Csohány Kálmán, Reich Károly, Rékassy Csaba, Lenkey Zoltán, Pető János). A festők közül is sokan készítenek grafikát (Kunt Ernő, Tóth Imre). A krakkói nemzetközi grafikai biennale mintájára kezdeményezik egy országos grafikai biennale létrejöttét. 1961-ben a Miskolci Nemzeti Színházban Nógrádi Sándor nyitja meg az első Miskolci Országos Grafikai Biennálét, mely a mai napig a grafikus szakma megbecsült, rangos seregszemléje. A felpezsdülő képzőművészeti életet, az országos jelentőségű tárlatok mellett a helyi képzőművészek gyakori csoportos és egyéni bemutatkozásai, a fellendülő szakköri mozgalom, az iskolai rajzoktatás megreformálása, a közgyűjtemények kialakulása, a muzeológiai munka megerősödése is jelzi. Egyre több művész telepedik le Miskolcon. A régi művésztelep mellet a város 1958-ban a Kilián városrészben ad át új műtermes lakásokat. 1978-ban a régi telep egy részének szanálásával a Derkovits utcán épülnek újabb műtermes lakások. A művészeti életet a sokszínű pluralitás jellemzi. Nem szerveződnek a művészek egy irányzat, vagy egy mester köré. Nem teremtődik a művésztelepekre jellemző szellemi, esztétikai egység az itt élők között. Karakteres különállás, a szervezeti keretek fegyelmezett tisztelete, mozgalmas közéletiség, tartózkodó barátságok a jellemzők általában ezekre az évtizedekre. 1967-ben Diósgyőri Vármúzeum - Galéria, majd Miskolci Galériaként a budapesti Műcsarnok mellett a városban életre hívják a vidék első kiállítási intézményét. (Déryné u. 5.). A galéria sokoldaló kiállításaival, művészeti szervezőmunkájával meghatározója lett Miskolc képzőművészeti életének. Későbbi, majd az utóbbi években bekövetkező bővülése (a művésztelepi Alkotóház felújítása /1987/, a Feledy-ház