Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kilián István: Irodalmi emlékek a Szűcs-naplókban

Naplóját Kölcsey és Szemere szavaival kezdi. Furcsa, hogy a borsodi politikustól sokkal többet idéz, mint a Himnusz írójától.

36 Ő tóle mindössze néhány sornyit, Szemerétől egy egész oldalt kölcsön vesz. Ez nemcsak azt jelzi, hogy a szabadságharc egykori belügyminiszterét, annak az írását jobban kedvelte, mint Kölcsey gondolatait, hanem azt is, hogy a Miskolcon lakó és Szűcs Miklóst személyesen is ismerő Szemere politikai pályája, közéleti tevékenysége könyve közelebb állt a naplóíró Szűcs Miklóshoz. A két testvér naplója műfajban is különbözik egymástól. Sámuel szorgalma óriási, utolérhetetlen. Mindent lejegyez, amit lát, s mindenről véleményt is mond. Az egész magyar élet érdekli. Minden, amit kultúrának nevezünk, a könyv, a színház, az iskola, a könyvtár, a múzeum, a tudományos élet, az irodalom. S bár stílusa nem annyira jó, mint Miklósé, mégis az ő naplója az értékesebb. Az egész magyar közélet feltalálható naplójának lapjain. Most már tudjuk, Sámuel történészként kereste a különféle élményeket, s történészként írta is meg abban a reményben, hogy egyszer sorait egy tervezett történeti munkájában felhasználhatja. Számára a napló tehát később felhasználható forrás, amely ugyan tisztázat, tehát nincs rajta a frissesség és a spontaneitás letörölhetetlen bélyege. Öccse, Miklós inkább újságíró, akit elsősorban a politika érdekel. A politika, amely számtalan buktatót rejtett akkor is, amely a legártatlanabbakat is kerékbe törte. Ő az ártatlanság, az önzetlenség és a hazáért végzett áldozatos szolgálat csodálója és cselekvője. Mint újságíró talán soha nem ír hamisat, talán soha nem dicsért meggyőződése ellenére érdemtelen politikust, mindig igazat és igazán írt. S fiatal korától tudósító volt. Neki, Miklósnak meg kellett tanulnia, hogy írását csak akkor olvassák, ha annak stílusa leköti olvasója figyelmét. S mégis és most is a Szűcs Sámuel által írt naplókötetek kiadására hívom fel a jelenlévők figyelmét. Elsősorban azért, mert a Szűcs Miklós naplók 1849-ig terjedő része már válogatásban megjelent, de azért is, mert bátyjának, Sámuelnek a naplójában sokkal több izgalmas országos esemény olvasható, mert ő azonnal reagál az újságokban olvasott dolgokra, mert soraiban számtalan érdekes, feltáratlan, bemutatásra váró tény olvasható. Remélem, hogy egyszer Miskolc város első és kiváló helytörténésze naplóját a város kiadásra alkalmasnak tartja, s biztosítja erre a szükséges összeget. 36 Sz. M. I. 3a. Sz. M. 1981. 45-46.