Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Dobrik István: Miskolc képzőművészeti élete a 20. század második felében

Dobrik István MISKOLC KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETE A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Ahogyan a műalkotások megítéléséhez, a művészettörténetben való elhelyezéshez is bizonyos idó-távlat szükséges, ugyanúgy a művészeti közéletről alkotható kép felvázolása sem könnyű feladata annak, aki a közelmúlt eseményeinek kritikus krónikása kíván lenni. Miskolc képzőművészeti élete századunk második felében szinte évről évre egyre mozgalmasabbá, eseménydúsabbá vált. Gazdag sokszínűség és sokszínű gazdagság jellemzi ezeket az évtizedeket. Kiépül az az intézményrendszer, amely fontos hátteret jelent az alkotó munka, a bemutatkozás és az értékmegőrzés számára. Kialakulnak a szervezeti keretek is, természetes módon magukon viselve a társadalmi-politikai elvárások és változások ellentmondásait. Erről a fél évszázadnyi időről valamelyest hiteles képet adni korunkban ma már természetesen csak a kultúra komplexitását figyelembe véve lehet és érdemes. A kutatóknak tehát majdan a létrejött művek, életművek, kiállítások és kiadványok, gyűjtemények és rendezvények számbavételén, művészettörténeti elemzésén túl figyelemmel kell lenniük századunk állandóan változó történelmi-társadalmi körülményeire, a művészet fogalmának korhoz kötődő értelmezéseire, az értékteremtésnek a nemzeti és az európai kultúrán belüli összefüggéseire. Jómagam csak arra vállalkozhatom, hogy felvázoljam azokat az általam fontosnak tartott súlyponti történéseket, amelyek mentén az elkövetkezendő időben elemző módon kibontható városunknak a század második felében zajló képzőművészeti élete. A kultúrpolitika és annak változásai (amelyek hatásának fontosságára Miskolc esetében - elemezve a század első felének képzőművészetét már Zsadányi Guidó is felhívta a figyelmet) három részre szakaszolják az öt évtizedet. Az első szakaszt a szocializmust építő ötvenes éveknek a személyi kultuszra és a szovjet esztétikára építő magatartása, a másodikat az 1956-os forradalom utáni Kádár-rendszer relatív nyitása és konszolidációja, a harmadikat pedig az 1989-es rendszerváltással bekövetkezett központosított hatalmi struktúra szétesése, az önkormányzatiság, a piacgazdaság előretörése jellemezte, jellemzi. Az első és második szakaszban Miskolc és a borsodi iparvidék kiemelt gazdasági és politikai hangsúlyt kapott, amely az ismert negatív