Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Porkoláb Tibor: Van-e Miskolcon irodalom?

téig egyedül néhai való Lévay József alispán úr szellemi hagyatéka képviselje és ez szabjon irányt és mértéket egy város mai kultúrájának."), a két háború közötti miskolci irodalom nem tudott és nem is akart a kikezdhetetlen autoritássá vált Lévay-örökségségről lemondani. 7. A miskolci literátus közvélemény számára a Lévay-példa egyrészt írói ízlésirányt és szemléletmódot jelképezett, másrészt a helyi hagyományok ápolásának programját jelentette. („Irányunkat és programmunkat megszabja és kifejezi a név - olvashatjuk a reprezentatív irodalmi és közművelődési egyesület folyóiratában -, amellyel Egyesületünk magát ékesítette: Lévay József. A név irodalmunknak nem legnagyobb alakjai közül való, de nekünk drága emlék és azonkívül irányt is mutat, programmot jelent és megszentelt hagyományok szimbóluma.") A Lévay-tradíciók egyik leghűségesebb követője és legtermékenyebb aktualizálója Sassy Csaba volt. A miskolci szellemi közállapotokról sokat elárul, hogy ez az irodalom perifériáján működő, grafomán hírlapíró-poéta vált a helyi literatúra központi figurájává. Sassy a Lévay-féle alkalmi költészet hagyományát folytatta, bár a mester avítt retorikáját, ódai pátoszát és érzelmes moralizálását a rigmusköltészet (olcsó) hatásosságával cserélte fel. (A megverselt heti aktualitásokat Miskolci strófák és Heti strófák címmel tette közzé a miskolci lapokban.) Rendkívül vonzódott a populáris és szatirikus műfajokhoz (pletykatárca, kroki, paródia, humoreszk, adoma, vicc, pohárköszöntő, nóta, bökvers); imádta a közszereplést, a pikáns ötleteket, az intimitást, a bohém pózokat - és mindezt a „miskolci élet" bensőséges rajzának a szogálatába állította. „Sassy Csaba egész egyénisége, egész költészete mintha csak eleven formába alakulása volna Miskolc ősi lelki karakterének. Ő önti dalba, tréfába, krónikába mindazt a meleg, meghitt érzést, ami itt az élet ridegnek látszó forgataga alatt ma már csak szerényen húzódik meg. Miskolc költője Sassy Csaba testestől-lelkestól" - köszöntötte 25 éves írói jubileuma alkalmából „Miskolc igricét" a Lévay Társaság. Az ünnepelt természetesen Jubileumi versben válaszolt: „Én pedig — hogy hálás legyek, / fogadom, mit régen: / továbbra is megőrzöm a / miskolci kedélyem, / a miskolci mentalitás / nem lesz kiveszőben, / Huszonnyolcas leszek mindig / - akármilyen lesz a világ - / jó és rossz időben." A „28-as ember" a kedélyesen konzervatív, romantikusan antimodernista és öntudatosan provinciális „miskolci mentalitás" ünnepelt dalnokaként foglalhatta el Lévay helyét a miskolci Olümposzon: „Az avasi venyigéből / Szívjuk mi magunkba azt, / Hogy a modern gondolkozás / Nem sok örömöt fakaszt. / Es ma is csak úgy, mint régen, / Felfelmegyünk estendében / Az Avasra egy kicsit... / Politika, városügyek, /