Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Porkoláb Tibor: Van-e Miskolcon irodalom?

Mind elintéződnek itt" (Az Avas). Terjedelmes életművét jórészt a miskolci társasélet eseményei táplálták, szövegei csak e (polgári) közönség recepciós közegében éltek és hatottak, szerepfelfogását és beszédmódját lényegében az (asztal)társasági szituáció határozta meg. (A társasági költő „gyüker miskóci" elégedettséggel állapítja meg: „Miskolc pszichéjét, a benszülött miskolciak mentalitását, egyéniségük formálódását [...] nálam jobban — azt hiszem - senki sem ismeri Miskolcon".) Mindenre vállalkozott, amiben a siker és a népszerűség lehetőségét látta. O írta az első magyar irredenta verseket, ő volt a 10-es honvédek udvari költője, ő volt (a Lévay Egyesület főtitkáraként) a Lévaykultusz szertartásmestere, ő volt a kor egyik legismertebb dalszöveg írója (szövegeit Lányi Ernő, Kacsóh Pongrác, Simkó Gusztáv, Thurzó Nagy lászló, Szent-Gály Gyula, Hollósy Kornél zenésítette meg) és ő volt (a „pinceszoarék" és a bordalok avatott mestereként) a „vén korhelytanya", az Avas poétája. „A 'miskolci nótafá'-t dús termésre hajszolta a család — írja a Sassy-apologéta LŐCSEI Elemér -; nappal redakciókban körmölt városi híreket és pletykákat és az éjszakából lopott órák során írta papírra remek verseit [...] de más irányt vett volna az útja, ha ezt a várost a 'peceparti Paris'-nak elkeresztelt békebeli Város termékenyítő levegője tölti be... Ha e városban a Pecén túl egy kis adag Paris lett volna..." 8. Ha ván "miskolci irodalom, akkor az (akár tetszik, akár nem) Lévay József és Sassy Csaba irodalma. Ők még Miskolc költői voltak. A poszt-sassyánus időszak műemlékvárosában (hiszen gigantikus ipari műemlékek árnyékában élünk) már csak - állandó lakhellyel, identitásproblémákkal és publikálási nehézségekkel bíró — miskolci költők vannak. Pece sincs már. Maradt (a betonlapokkal letakart) Szinva. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy (sajna) a Szinva sem Szajna.