Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Bócz Sándor: Miskolc zenei életéről

Miskolc többszáz borospincéjének hűs nedűjétől megoldódtak a „daloló nyelvek" folyt a nóta, táncra mozdultak a lábak. Talán ennek ismerete magyarázza, hogy miért hívták „Tánczos Miskolcziak"-nak a város lakóit. Felekezeti iskolában diák-dalárda működött. A XVIII. sz. végén megjelentek Miskolcon a színészek, 1815-ben feltűnt Déryné, aki a város kedvenc énekes színésznője lett. Az 1840-es években már zongoravirtuózról olvashatunk, Fáy Antalról, akinek Gizella leányát a nemzet hegedűse Reményi Ede vette feleségül. A miskolci születésű Reményi (Hoffman) Ede tanulmányai befejeztével koncertjeivel hamar világhírnevet szerzett magának, szonáta partnerével Johannes Brahmsszal nagysikerű koncerteket adtak Európa szerte. Reményi 1891-ben adta utolsó hangversenyét Miskolcon, majd örökre búcsút intett városának, hazájának. Amerikában halt meg. Az 1870-es évektől jelentős helyet vív ki magának a zenei életben a „Miskolci Daláregylet". Bár kisebb dalkörökről, diákdalárdáról korábbról is tudunk. 1874. szeptember 26. az első szabályszerűen megszervezett daláregylet fogadalmi ünnepe lett a mérföldkő a kórusművészet kibontakozása terén. A város zenei életében a szilárdan kiépített zenei gyakorlat kereteit a zeneoktatás, a templomi zene, a zenekari működés és a színház jelentette. Miskolc, az első kőszínház megépítésével írta be nevét a magyar művelődés történetébe. A polgári lelkesedés és áldozatvállalás csodát tett és otthont adott a színtársulatnak. Kezdettől színre kerültek zenés játékok, különösen Dérynének művészete folytán volt népszerű ez a műfaj. A zenei életben igazán jelentős színházi produkciók születtek a 20-as, 30-as, 40-es években, mindenek előtt az operaelőadások révén. Saját zenekara volt a színháznak. (Mint különlegességet jegyzi a színháztörténet, hogy 1916-ban a napi színházi feladatokat egy időre a Vasgyári Zenekar látta el, mert úgy nézett ki, hogy a kis létszámú színházi zenekart hadi szolgálatra rendelik.) A már hivatkozott korszak Sebestyén Géza igazgatásának idejére esik, az intézmény egyik fénykora volt. Rendszeres operaelőadások tartását vezették be, amely Erkel F. Hunyadi L. c. operájával indult. A színház jeles énekművészekkel rendelkezett, gyakran hívtak nagy hírű vendég énekeseket is. (1921 és 1923 között 100 operaelőadást tartottak.) A korabeli szakmai vélemény szerint Miskolc volt az egyetlen vidéki város, ahol a közönség hozzá nevelődött a magasabb igényű művészi zenéhez. Az operai műfaj erjesztően hatott a város sokágú zenekultúrájának kibontakozására. Lehetségessé vált ekkor egy nagy igényű együttes: a FILHARMÓNIAI ZENEKAR megalakítása. Kitűnő énekes szólisták mellett jó együttműködés alakult ki a zeneiskolákkal,