Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Bócz Sándor: Miskolc zenei életéről

Bócz Sándor MISKOLC ZENEI ÉLETÉRŐL Miskolc zenei múltja, amely művészeti életének legmélyebbre és legtávolabbra vivő hagyománya, joggal tart igényt a megismerésre. A zenei élet tanulmányozása során az adatok bősége állt rendelkezésre, különösen a századforduló és a két világháború közötti időszak zenei történéséről ismerünk sokat. Bár vannak további feltárást igénylő események, pl. keveset tudunk az 1901-ben alapított és országos rangot elérő zeneiskola történetéről. Fontos és jelentős művésztanárok munkásságáról. Tiszteletet érdemlő küzdelemről, amely a zenekari élet megteremtéséért folyt, a mindig jelenlévő kamarazenei értékekről, a városban működő sok jó énekkarról, a színház egyes időszakának operai életéről. E számottevő művészeti értékek részletes ismertetésére amúgy sincs elég hely, a felvillantásukhoz a rendelkezésre álló adatok elégségesek, hogy a művészeti ág színességét, gazdagságát, változatosságát megismerjük. Ezek nyomán kirajzolódhat, hogy a zene Miskolcon csaknem mindenkié volt. Átszőtte a város ünnep és hétköznapjait. Művelésében, fenntartásában, az érte folyó küzdelemben a polgárok nagyon sokszor közösen vettek részt. A város zenei múltjának mindig az a korszaka volt a legerőteljesebb, amikor a benne működő zenei együttesek, intézmények, szólisták egymásra utaltsága, együttműködése a legzavartalanabb volt. A közösen létrehozott értékek önmagában értékállók lettek. Az is kétségtelen és nem vitatható, hogy a ma zenei életének gazdagságában nagy szerepe és jelentősége van a múlt kibontakoztató, alkotó-építő szerepének. E nélkül nemcsak hiányosabb lenne az összkép, de gyökértelen lenne a ma zenei élete. Nincs egyenletes fejlődés a város zenei múltjában. Korszakok, szakaszok vannak, amelyek nagy teljesítményeket, sikereket hoztak jelentős személyiségek révén rangot, elismertséget eredményeztek a városnak. Már a távolabbi időkből is őrzünk adatokat: egy 1535-ben írt levelet, amelyből megtudhatjuk, hogy az avasi templomban működött egy Ferenc nevű orgonista. A XVI. századtól megtartott vásárokon, heti piacokon, megjelentek a lantosok, síposok, tárogatósok. Harsány énekük, hangszeres játékuk összekeveredtek a jámbor lelkek által énekelt zsoltárok, népi koráidallamok hangjaival.