Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A közlekedés, a hírközlés és a posta évszázados története - Szegöfy Anna: A városi közlekedés évszázados története

elhanyagolható tényre. A villanyáram szolgáltatás a városban, úgy a közvilágítás, mint a lakossági világítás a részvénytársaság kezében volt, s az áramdíjának emelése volt az állandó fenyegetés, amivel a részvénytársaság mindent elérhetett a városi tanácsnál. A részvénytársaság és a város alapszerződésében ugyanis nem volt kikötve a villanyáram díjának közgyűlési jóváhagyása, ellenőrzése. így történt meg, hogy a miskolci lakosság fizette az ország legmagasabb áramdíját, kompenzálva ezzel is a villamos-közlekedés vállalkozói deficitjét. Szeretnék néhány mondatot a villamos közlekedés szabályaiból is ismertetni. Az első rendelkezés 1897. december 2-án kelt „A Miskolc városi villamos vasútra vonatkozó szabályrendelet" címet viseli.

7 Megszületésekor a kortársak megvádolták a városi tanácsot, hogy kizárólag a villamos védelmében intézkedett. A város vezetőit meg kell védenünk a vádak alól, az idő bizonyította, hogy a kötött pályás nehezen fékezhető villamossal szemben nem árt az óvatosság. A villamos haladását a vágányokon való megállás tilalmával, a szállító járműveknek a sínen való haladását korlátozó szabályokkal próbálták biztosítani. A közlekedők biztonságát szolgálta az a rendelkezés, amely kötelezővé tette a villamos előli kitérést a járműveknek, lovasoknak, gyalogosoknak egyaránt. A mai közlekedőnek nem kell magyarázatot adni arra, hogy ez a kitérési kötelezettség nem a villamost védte, hanem a védtelenebb lovasokat, gyalogosokat. A villamoskocsikra szükség esetén kitették a „megtelt" táblát, ez esetben további utasoknak nem volt szabad felszállni. A mozgó villamosra a fel és leszállás már akkor is tilalmas volt. Nem utazhattak a kocsikon ittasok, garázdálkodók, ragályos betegek és „tisztátalan külsejű egyének". A tiltó rendelkezés a korántsem tiszta város ugyancsak „tisztátalan" mesterembereire vonatkozik, pl. a mészárosokra, akik a mesterségükkel járó szennyet nemigen mosták le magukról a villamoson utazás kedvéért. A szabályzat a ruházat mellett a viselkedési normákat is megfogalmazta amikor megtiltotta a kocsi belsejében a dohányzást, a köpködést, az illetlen és rendetlen viselkedést. Az utasok mellett az utaztató személyzet magatartásának szabályozásáról sem feledkeztek meg: „ A vaspálya személyzete az utasokkal szemben magát ildomosán és előzékenyen viselni, nőknek, gyermekeknek és öregeknek a le és felszállásnál segíteni, a vasúti árszabályhoz szigorúan alkalmazkodni, a vágányokon lévőket a kitérésre idejekorán figyelmeztetni, utcakeresztezéseknél a menet sebességet mérsékelni, s általában a balesetek kikerülése céljából mindent megtenni kötelesek."* 7 B.-A.-Z. m. Lt. IV.829. 140/1898. 8 B.-A.-Z. m. Lt. IV.829. 140/1898.