Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

Miskolc a millecentenárium évében

ítélte meg, hogy 1997-re reálisan tervezhető a Rákóczi-ház befejezése, s a Galéria szükséges berendezéseinek biztosítása. Az építészeti megvalósítás mellett fontos volt, hogy a XVIII. Országos Grafikai Biennáléval és társkiállításaival az intézmény birtokba vehesse az épületet, a közönség pedig a kiállítótereket, illetve a készülő új kiállításokat. Ez megtörtént, s a miskolci sajtó 1996. július 1-én arról tudósított, hogy „A Rákóczi-házzal harmonizáló új galériaépületben megnyitották vasárnap délelőtt a XVIII. Országos Grafikai Biennálét és társkiállításait. Ünnepi beszédet mondott Káli Sándor, Miskolc város alpolgármestere, valamit Beke László művészettörténész, a Budapesti Műcsarnok főigazgatója. A biennáléval egyidejűleg a Herman Ottó Múzeumban (Papszer u. 2.) kortárs szlovák grafikák címmel nyílt kiállítás. A Mini Galériában (Kossuth u. 11.) Szabados Árpádnak, a XVII. Biennale nagydíjasának kamarakiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. . . ." Az esemény jelentőségére utal, hogy azon megjelent Richard Prazak cseh nagykövet, Máté László Kassa város polgármesteri megbízottja, Süli János Kassa óváros polgármestere, valamint Vladimir Beskid, a Keletszlovákiai Múzeum munkatársa, aki a kortárs szlovák grafikák című kiállítás rendezője volt. A millecentenáriumi események pontos dokumentálása megkívánja, hogy feljegyezzük: az új épület első kiállítását, a biennálét B. Supka Magdolna művészettörténész és dr. Dobrik István művészettörténész, a Miskolci Galéria igazgatója rendezte. A biennale nagydíját Lévay Jenő, az Év grafikája díjat pedig Barczi Pál kapta. Az év másik nagyszabású kulturális intézményének, a Színész és Színháztörténeti Múzeum átadásának előzményei évekre, sőt - Gyarmati Ferenc gyűjtő és alapító számára - évtizedekre nyúlnak vissza. A munkálatokról számos írás jelent meg az év folyamán, de a történeti előzményeket és a megnyitó hangulatát Szabados Gábor írásai, illetve a Déli Hírlap örökítette meg hitelesen az utókor számára. „Kevesen mondhatják el magukról — írja Szabados Gábor - hogy életük álma olyan maradéktalanul valóra válik, mint Gyarmati Ferenc színészé a sajátja. Több mint évtizeden át tervezte, hogy egyszer színészmúzeuma lesz Miskolcnak, gyűjtötte az anyagot — jelmezeket, kellékeket, kisebbnagyobb tárgyakat, fotókat, dokumentumokat - kollégáktól, a színháztól, színházbarátoktól. ... A Miskolci Nemzeti Színház évek óta tartó, végéhez közeledő rekonstrukciója részeként színháztörténeti és színészmúzeum kap otthont a Déryné u. 3. szám alatt, amely a legutóbbi időkben díszletraktárként szolgált. Ezen a helyen állt a mai Magyarország első kőszínháza, amelyet 1823-ban építettek és amely 1843-ban égett le. Bodonyi Csaba tervei alapján készült el a múzeum, amely a maga nemében egyedülálló az országban. A tablókról - mások mellett —