Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Kiszely Gyula: A diósgyőri vaskohászat technikai fejlődése 1967-1945-ig

Az 1879-es esztendővel a vasipar egy jelentős, de sok nehézséggel terhelt korszaka zárult le. A kiegyezés utáni vasipari emelkedést az 1873 évi válság súlyosan érintette, az emelkedő termelés 1879-ig rohamosan csökkent és csak 1880-tól következett be a termelés emelkedése. Az 1880. évi költségvetés tárgyalásakor a diósgyőri vasgyárat a Pénzügyminisztériumtól a Kereskedelem- és Közlekedési Minisztérium hatáskörébe utalták át és a M. Államvasutak igazgatósága budapesti mozdonygyárához csatolták. Az új vezetés a diósgyőri gyárat nem remélt, csaknem hihetetlen virágzásra emelte, egyik legjobban berendezett gyárrá emelkedett. A nagy eredményekkel megindított üzemfejlesztés egyik eredménye volt a Bessemer acélmű 1882. augusztus 19-i indítása, ahol 2 db 5 tonnás kemencét állítottak fel. 1884-ben a Martinacélműben alakos acélöntvények gyártására rendezkedtek be először az országban és megkezdték az acél keresztezés, a kerékcsillagok, továbbá különböző gépalkatrészek öntését. Az acélöntésű alkatrészek jó minőségükkel kiszorították a hasonló rendeltetésű import anyagokat. A vasúti anyagok fejlesztése érdekében megkezdték a mozdony és kocsitengelyek kovácsolását, majd a vasúti váltók gyártását is. A fejlődést jól érzékelteti, hogy a kibocsájtott készáru az 1882. évi 9749 tonnával szemben 1889-re 49 386 tonnára emelkedett. Az Államvasutak vonalain a fokozottabb igénybevétel miatt az acélsíneknél a minőségre, a hosszra és szelvényre mind nagyobb igény merült fel, kérték a 42.6 kg-os Góliát sin bevezetését. A régi hengermű A Siemens-Martin acélmű 1885-ben