Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Kiszely Gyula: A diósgyőri vaskohászat technikai fejlődése 1967-1945-ig

te té sét. A képviselóliáz a javaslatot nem fogadta el, elrendelte a gyár felülvizsgálatát, melyre Pech Antalt kérték fel. Pech vizsgálati jelentésében megállapította, hogy a gyár életképes, a hibák kijavítása után további kiépítését javasolta. A kormány mindezek ellenére nemcsak a diósgyőri, de az összes állami vasgyárak eladását határozta el. A kiadott eladási hirdetésre svéd, német, angol és belga cégek részéről érkezett érdeklődés, hosszas tárgyalás után azonban megállapodásra jutni nem tudtak. A gyárak megszüntetésére vonatkozó támadások a belföldi magánvállalatok sugalmazására indultak meg, mégsem akadt magyar vállalkozó, aki a gyárakat hajlandó lett volna átvenni, így azok továbbra is az állam birtokában maradtak és további fejlesztésüket határozták el. A magyar vasutak fejlesztésénél külföldi példákon okulva, mind jobban szükségessé vált az acélsínek alkalmazása. Nyilvánvalóvá vált, hogy Diósgyőrnek csak akkor lehet jövője, ha áttér az acélsínek gyártására. 1878-ban Bessemer acélgyár felállítására tettek javaslatot. A minisztérium azonban jobbnak látta a Siemens Martin acélgyártás bevezetését, így erre adtak engedélyt. Az építést 1878-ban kezdték meg, az első csapolás 1879-ben történt. Az acélmű két kemencével és egy előmelegítő pesttal rendelkezett. A kohászatban a folytacél gyártás bevezetésével alakult ki a tömeggyártás, melyet nagyban elősegített a vasút rohamos fejlődése. 1880 körül már több mint 7000 km a vasúthálózat hossza. A vasút nagyarányú fejlődése a kohászati anyag fogyasztásában nagy előnyt jelentett. A Bessemer acélmű 1889-ben