Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Mándy András: A régió bányászata és Miskolc ipari fejlődésének kapcsolata

sítését. A kultúrmunka alapjait az iskolák és a bennük dolgozó néptanítók képezték, de az üzemek és különösen a bányák vezetői élén jártak a támogatásban. Ilyen légkörben alakulhatott meg és működött csaknem fél évszázadon át a Bányamécs egylet, mely a kultúra teljes skáláját művelte, s ezt a munkát folytatta Bányász-szakszervezeti Munkabizottság a perecesi érdekeltség megszűnéséig. Az első perecesi iskola 1 tanteremmel, 70 tanulóval 1884-ben kezdte meg működését. A létszám növekedésével lakásokat alakítottak tantermekké, míg 1910-ben megépült az új emeletes iskola, ahová már közel 400 gyerek iratkozott be, jelenleg 200 fővel működik. Az erenyői iskola 1963-ban épült fel. Az eredetileg 280 főre tervezett épületben ma 150 gyermek tanul. A szakmai képzés szempontjából nagyon jelentős a Debreczeni Márton téren 1953-ban felépült 104-es számú Szakmunkásképző Intézet, melyben gimnázium és szakközépiskola is működik. A kulturális tevékenységet hosszú ideig a Bányamécs Dal- és Műkedvelő egylet koordinálta. Volt dalkör, bányászzenekar, színjátszó-kör, több népi tánc csoport és több könyvtár, valamint szabadtéri színpad, melynek létesítése, működése mind a bányához kötődött. A bányászat megszűnésével sajnos jóformán minden megszűnt. Az 1992-ben alakult Új Bányamécs Egyesület próbálja a régi hagyományokat felkutatni, megőrizni, s ha lehet újra éleszteni. Természetesen a sport is virágzott ezen a területen. A legeredményesebb sportágak a labdarúgás, a teke, a kézilabda és a sportlövészet volt. A lyukói kézilabdázók és tekézők most is a másodosztályban szerepelnek. A sportágakhoz szükséges kellékek és pályák beszerzése illetve létesítése szintén a bányák és bányászok érdeme volt. Az építőipari és kohászati célú bányászatnál elsősorban a mészkő bányászatot kell megemlíteni. Miskolc város iparosodása, fejlődése és a vaskohászat egyre nagyobb igényt támasztott jó minőségű mészkő és égetett mész, késeibb cement iránt is. Ezért a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Igazgatósága határozatot hozott egy Hoffmann rendszerű, 39 kamrás mészégető körkemence megépítésére, melyet 1914. április 10-én üzembe is helyeztek. A nyersanyagot egy már korábban is termelő bányából a Görömböly Tapolcai Várhegyből hozták. E bányát még 1890-ben Weishoff Adolf vállalkozó nyitotta meg. A termelt mészkövet útépítésre és cukorgyártáshoz használták fel. 1912-ben a MÁK Rt. kibérelte a bányát a Görömböly tapolcai apátságtól. A termelés égetett mészben 6040-36450 t/év kőzött volt a keresletnek megfelelően. 1948-ban államosították. 1951-től a Hejócsabai Cement és Mészmű nevet vette fel, noha a cementgyár csak 1952-