Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Mándy András: A régió bányászata és Miskolc ipari fejlődésének kapcsolata

ben épült fel. A növekvő igények és a Várhegy védetté nyilvánítása miatt 1950 tavaszán üzembe helyezték a nagykőmázsai bányát. A Puzzolán cement gyártásához 40% égetett mész- őrleményt és 60% vulkáni tufát használtak. 1952-ben megkezdték a cementgyártást. Ehhez a nagykőmázsai mészkövet és a templom hegy agyagját használták. A növekvő építőipari és kohászati igények hatására gépesítették a nagykőmázsai bányát, így napi 2000 tonnás termelésre is képes volt. Főleg kohászati célra — kemencék bélelésénél - használták azt a kvarchomokot, melyet a Mária utca és Tokaji F. utca között még a századforduló előtt nyitottak meg. Bányászati termék az öntődében mintázáshoz használt prekotizált kovaföld is, melyhez a kovaföldet Erdőbényén bányászták. A Diósgyőri Papírgyár évtizedeken keresztül használta a legfinomabb papírokhoz a Bodrogszegiben bányászott kaolint. A város határában és vonzáskörzetében telepített kavicsbányák szolgáltatták a nyersanyagot az építkezésekhez és a betonelem gyártásnak. A bányászati tevékenységet elemezve, feltétlenül kell szólnunk Miskolc vízellátásáról és fürdőiről. A város vezetékes vízellátására 1890-ben készültek az első tervek. Ezek a tapolcai hidegvíz forrásokat vették számításba, mert Miskolc területén nem volt megfelelő víznyerési lehetőség. 1906-ban a tervek elhatározássá értek, a megvalósításra azonban csak 1910-12 között került sor. Hatalmas munka volt a tapolcai forrástól (az 1896-ban létesült Olasz kúttól, mely falazat süllyesztéses aknamélyítéssel készült) felvezetni a vizet az Avason szintén bányászati technológiával kihajtott földalatti víztároló medencékbe, ahonnan a város már gravitációsan kapta az ivóvizet. Ebben az időszakban a Vasgyár és lakótelepei, valamint Pereces és a régi Diósgyőr külön hálózatból kapta a vizet. A város növekedésével a tapolcai források vize már nem tudta kielégíteni a szükségletet. A város ellátására igénybe vették a Lillafüred környéki forrásokat, melyek vize gravitációsan került a hálózatba. Ezt természetesen megelőzték itt is a forrásfoglalás bányászati munkái. Az Anna forrás vizét például mintegy 50 m hosszú táróval sikerült úgy megfogni, hogy az a vezetékbe kerüljön. A vízigények növekedésével a MIVIZ Rt. az ÉRV-től vásárolja a szükséges többletet, ennek a magas árai miatt kellett a vízdíjakat a jelenlegi mértékre emelni. A város ivóvízhálózata 1913-ban 36, 5, 1945-ben 72, 7, 1957-ben 165, 0, 1963-ban 231 km volt, most 595 km hosszú. A szennyvízhálózat ennek nem egészen 2/3-a. Csapadékvíz elvezető csatornát idáig 190 km hosszban építettek ki. A saját víztermelés 1913-ban még csak 750 ezer m

3 volt. 1945-ben 4 mülió, 1957-ben 12 millió, 1963-ban 14,5 millió és tavaly 22,1 millió m

3

volt. A tavalyi évben 3,5 millió m

3 vizet vásárol-