Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)
„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Gyula Éva: Chronosztichon-chronogramm-inscriptio-epigramma. 18. századi miskolci feliratok
is. A fennmaradt leírás szerint a chronosztichon az épület architektonikus elemeket utánzó - s ezzel az épületet elegánsabbnak, oszloposnak mutató — falfestés része volt, s a kompozícióban szerepelt a címerreprezentáció is, ismét csak az egyszerűbb épületnek, s talán a református takarékosságnak adekvát festett formában. A vers az alkalom (az iskola megépítése) feletti öröm kifejezése költői áldással (floret = virágozzék), de szerepel a felajánlás szava is (uotivá), s figyelmeztetés az iskola kettős rendeltetésére: a művészeteknek-tudományoknak szentelt otthon (artibus ingenuis), s a vallás háza (religioni). A versben a religioni szót hibásan, két L-lel írták, de a tévedés tudatos volt, hiszen a versíró így az évszámhoz éppen 50-et nyert. *** A részben fennmaradt, és ma is eredeti helyükön álló, antikva betűs, jól, kevésbé elegánsan vésett feliratok a 18. századi művelődéstörténet olyan reprezentánsai, amelyek az egyediségen túl bizonyos közös, sőt talán általános tanulsággal is szolgálnak. A feliratok készíttetésének és elhelyezésének közös momentuma: az alkalom. Ez általában egy épület építése, egyházi épület felszentelése, még akkor is, ha a felirat ezt konkrétan nem tartalmazza. A Mindszenti templom, minorita rendház és templom, a vármegyeháza, a diósgyőri pálos kolostor és plébániatemplom, az orthodox templom bejárata fölé felépítésük emlékére helyezték el a feliratokat. Ehhez kapcsolódik az intézmények történeti előzményének, jogfolytonosságának hangsúlyozása, hiszen a legtöbb épület és intézmény egy előző, eredetét a középkorig visszavezető objektumot tart elődjének. A katolikus kontinuitás elve az ellenreformáció jogalapja volt a református többségű és múltú városban új katolikus intézmények felállítására, a diósgyőri pálos rendház feliratán még a lerombolás tényét és körülményeit is azért hangsúlyozzák, hogy az elmúlt idők pusztításai után jogszerűen térjenek vissza a pálosok. A feliratok fontos része az évszám, keltezés, hiszen a chronogramm, chronosztichon éppen ennek az elemnek játékos, invenciózus megjelenítője. Az évszám elrejtése, ennek szinte számmisztikái jellege a latin nyelv és kultúra alapvető sajátosságában gyökerezik, abban, hogy a betűk egyben számok is. Ahol nem rejtették el a keltezést, ott is nélkülözhetetlen tartozéka a feliratnak az évszám, római vagy akár arab számmal. Az előbbi fokozza az ünnepélyességet, és a szöveg egységességét jobban szolgálja, de éppen a különbözőség miatt finom kontrasztot ad az elegáns görög feliratnak az arab számok képe. Ha a miskolci feliratok évszámait tekintjük, ezek szinte a barokk városképek pár évtized alatti megszületését igazolják Miskolcon és Diósgyőrött, hiszen a vármegyeháza építésétől (1727) a diósgyőri plébániatemplom újjáépíté-