Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)
„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Fazekas Csaba: A miskolci nemesség társadalmi összetétele a reformkor elején
mégsem említi. 18 ) A gép- és műszerkészítő kategóriában feltűnően kevés a kerékgyártó (nyilván hasonló okból, mint a kovácsok esetén), pedig a bodnár céh korában az egyik legtekintélyesebb, legvirágzóbb céhnek számított. 19 Nemesek által gyakorolt mesterségnek tekinthető viszont - a kevés foglalkoztatott ellenére - az ötvösökhöz hasonlóan a nagyobb szakértelmet, figyelmesebb anyagmegmunkálást kívánó órás- és fegyverkészítő mesterség. Az összeírásunkban említett Nagy Sámuel órásmester egyébként már 1815-ben is remek munkáival hívta fel magára a lakosság figyelmét. 20 Ugyancsak érdekes, hogy a nemesek között szinte ismeretlen volt a fazekas- és egyéb edénykészítő, kőfaragó mesterség, a kézműveseken belüli arányuk nem éri el az 1%-ot. A foglalkozások iránti társadalmi szükséglethez és általános elterjedtségükhöz képest viszont a kiváltságoltak meglepően kis része dolgozott az élelmiszeriparban (5,07%), azok túlnyomó többsége is hentes, mészáros volt, s csak mutatóban találkozunk pékkel illetve molnárral, utóbbiakat is nyilván a nemtelenek gyakorolták. (E ponton érdemes megjegyezni, hogy Leveles Erzsébet klasszikusnak számító Miskolc-tanulmányában úgy írt, hogy „őstermelés, szőlőmívelés, malomipar képezte a nemesek fő jövedelmét." 21 Utóbbit nem pontosította, nyilván csak a malom bérlete hozhatott nagyobb arányú jövedelmet a miskolci nemességnek, hiszen, mint láttuk, molnár alig akadt közöttük.) A városrészenként öszszeírt egy-egy nemes mézeskalácsos mester már nyilván a luxusigények kielégítése miatt szakosodott erre a foglalkozásra, esetükben a nemesi státus érthetőbb. Adatainkból úgy tűnik, hogy bár (tudomásunk szerint) a rendi állás nem volt társadalmi konfliktusok forrása a reformkori Miskolcon, mégis számos foglalkozást szinte kizárólag „nemtelenek" űzték, másokat pedig csak a kiváltságoltak monopolizáltak. Úgy véljük, valamelyest presztízskérdés lehetett egy nemes számára a foglalkozás választása, illetve erős lehetett a családon belüli hagyományozódás. Szintén érthető, hogy „rangon aluli" benyomást kelt az építőiparban foglalkoztatottak kis aránya is (2,63%), s a kategóriában mindössze kétkét ácsot illetve kőművest találunk. A gyakorlatban nyilván ennek sokszorosát foglalkoztatták a városban folyó számos építkezésnél azonban a megrendelők szintén helyi nem nemesekkel, vagy az ország más vidékéről idetelepült mesterekkel dolgoztattak. A nemesek számát ebben az 18 Szendrei, 1911. 669. p. 19 Szendrei, 1911. 629-632. p. 20 Szendrei, 1911. 669. p. 21 Leveles, 1929. 113. p. Megjegyezzük továbbá, hogy bár Leveles Erzsébet is helyesen hangsúlyozta, hogy a földtulajdon és a határhasználat a nemesek kezén volt, megítélésünk szerint tévesen határozta meg a reformkori nemesség összetételét, foglalkozási struktúráját, amelyben szerintünk a kézműves-iparos tevékenység jóval nagyobb szerepet játszott az általa feltételezettnél.
