Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)
„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Fazekas Csaba: A miskolci nemesség társadalmi összetétele a reformkor elején
ebben az ágazatban tovább csökkentette, hogy a reformkorban rohamosan szaporodó kontár iparosok között a legtöbben kőművesek voltak. 22 Nem tekinthető' viszont alacsonynak - a foglalkozás jellegéből adódóan - a vegyészeti illetve a nyomdászati iparban dolgozók 1% alatti illetve körüli aránya, minden bizonnyal ezeket az ágazatokat is nemes családok tartották ellenőrzésük alatt, akkor is, ha a XVIII. századból maradt ránk adat például egy nem nemes könyvkötőre is. 23 Ami pedig a vegyészeti ipar alá sorolt két mesterséget illeti, érdekes, hogy közöttük korunkban még bizonyára nem indult meg a specializálódás, hiszen a mesterségét majd fél évszázadon át folytató Milecz Gáspárt összeírásunk szappanfőzőnek, más források pedig híres gyertyaöntőnek nevezték. 24 Valamivel nagyobb arányt képviselnek a fafeldolgozó, famegmunkáló iparosok (5,63%), és a nemesek között számos asztalost és fésűkészítőt találhatunk, utóbbi céhben bizonyára a nemesek játszottak vezető szerepet. A korabeli Miskolcon a legjelentősebb céhek a bőr- és textilfeldolgozó ágazatokból kerültek ki. Nagyon magas volt a nemes bőrösök, különösen a vargák aránya (12,21%), érdekes módon túlnyomó többségük a déli városrészben élt. 1817-1826 között 68 mester tartozott a varga céh kötelékébe, 25 amit ha összevetünk az összeírásunkban szereplő (valamennyi ilyen foglalkozású iparost magában foglaló) 61 fővel, arra következtethetünk, hogy a céhben a nemesek és nem nemesek hozzávetőlegesen azonos szerepet játszhattak. A ruházati iparágak valamennyi foglalkozási kategória közül kitűnnek nyomasztó túlsúlyukkal, majdnem 60%-a a kézműveseknek ebben az ágazatban dolgozott. Ez sem egyenletesen oszlott meg az egyes ide sorolt foglalkozások között, többségük csizmadiaként kereste kenyerét (195 fő). Nem csak a kézműveseken belül jelentős a csizmadiák részesedése, ha létszámukat valamennyi nemes férfi háztartásfő arányában vizsgáljuk, látható, hogy több, mint 15%-ukat foglalkoztatta ez a tevékenység. A mesterség közmondásossá vált, mint sajátos miskolci iparág, vagyis már a kortársaknak is feltűnt, hogy milyen sok csizmadia dolgozik a városban. 1790ben 412 volt a csizmadiamesterek száma, 26 korszakunkra ez valamelyest emelkedhetett is. Vagyis ebben a mesterségben a nem nemes csizmadiák valamelyes fölényét kell feltételeznünk, azonban egyáltalán nem aránytalanul, s a nemesek is számottevő méretekben űzték ezt a foglalkozást. A foglalkozási kategóriák között tekintélyes súllyal bíró 22 Seresné, 1991. 165. p. 23 Leveles, 1929. 113. p. 24 Szendrei, 1911. 623. p. 25 Szendrei, 1911. 705. p. 26 Szendrei, 1911. 636. p.