Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Fazekas Csaba: A miskolci nemesség társadalmi összetétele a reformkor elején

Déli Északi Összesen % városrész — élelmiszeripar -hentes, mészáros 5 17 22 molnár 1 0 1 mézeskalácsos 1 1 2 pék 0 2 2 összesen 7 20 27 5,07 — építőipar ács 1 1 2 festő 5 5 10 kőműves 0 2 2 összesen 6 8 14 2,63 — vegyészeti ipar gyertyakészítő 1 0 1 szappanfőző 2 0 2 összesen 3 0 3 0,56 — papírfeldolgozó és nyomdaipar könyvkötő 0 4 4 nyomdász 0 1 1 összesen 0 5 5 0,93 Kézműves összesen 258 274 532 100,00 A nemesség legnagyobb lélekszámú csoportját a különböző kézműipari tevékenységet folytatók alkották (41,62%), vagyis e társadalmi réteg zömmel városias mesterségnek köszönhette megélhetését Miskolcon. Az 532 kézművest iparágaik szerint különböző kategóriákba sorolva (ld. 2. táblázat), azonban látható, hogy a nemesség nem egyformán vette ki részét valamennyi iparos tevékenységből, s voltak olyanok, melyeket teljesen „átengedett" a város egyéb jogállású lakosainak. Érdekes, hogy viszonylag alacsony a fémművességgel foglalkozók aránya (kevesebb, mint 7%), azon belül viszont döntően lakatosokat találunk. Kiegészítve ezt az ötvösökkel, megállapíthatjuk, hogy a nemesség ezen a foglalkozási kategórián belül sem a nehéz fémművességet (kovácsmesterséget) űzte, hanem inkább a könnyebb, megmunkáló jellegű mesterségeket. A széleskörű igényre számot tartó kovácsok (patkolókovácsok stb.) nyilván a nem nemesek közül, például a cigányok közül kerültek ki. (Bár megjegyezzük, hogy az ötvösök között is volt nem nemesi származású, aki ezt a mesterséget űzte, Vozári Dániel például a szakma jeles képviselője volt az 1820-as években, összeírásunk mégsem