Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Fazekas Csaba: A miskolci nemesség társadalmi összetétele a reformkor elején

nemesség vagyoni-jövedelmi viszonyai nem mutatnak nagy eltéréseket a velük együtt élo nem nemes népességétől. (Ennek ellenére - mint látható lesz - nyilván számos foglalkozási ág számított nemesi illetve nem nemesi jellegűnek.) Más szóval a nemesek jelentós része nem birtokainak jövedelméből élt, hanem saját munkájából, valamilyen - többé-kevésbé - jövedelmező mesterség gyakorlásából. Emellett is magasnak tekinthető a fentebb említett gazdálkodómezőgazdasági tevékenységet folytató csoport 22,06%-os aránya, amelyhez — mint említettük, a déli városrészben - minden bizonnyal az ismeretlenek jelentős részét is hozzá kellene adnunk. A gazdák, birtokosok csoportjáról azonban meg kell állapítanunk, hogy a reformkorban a város határában fekvő szinte valamennyi művelhető földterület nemesek kezén volt.

14 Különösen elgondolkoztató viszont a 220 „kapás" jelenléte, hiszen az elnevezés semmiképpen nem jelölhet birtokainak jövedelméből élő nemest, sokkal inkább pusztán nemesi címmel rendelkező (talán csak viszonylagosan jobb módú) szólóművest, mezőgazdasági munkást, esetleg jobbágytelken ülő bocskoros nemest. A hiányos összeírás hibalehetőségét is figyelmen kívül hagyva, a miskolci nemes háztartásfők legalább 17%-a kapásként kereste a kenyerét, vagyis az összeírt nemesség egyáltalán nem egy gazdag (a köztudatban élő „nemes" fogalomhoz közel álló), hanem sokkal inkább egy szegény rendi kiváltságokat őrző társadalmi réteg jelenlétére utal, melynek életmódját és társadalmi magatartását a vele együtt élő paraszti közösségtől nem sok különböztette meg. Ugyanakkor táblázatunkból is látható, hogy a miskolci nemesség távolról sem volt homogén, sőt abban (már csak a értelmiségitisztviselő elemek nagy száma miatt is) magasabb vagyoni kategóriába tartozó, potenciális városi elitképző csoportok is jelentós mértékben kimutathatók, a közöttük lévő átmeneti elemekkel együtt. Nagyon alacsony viszont a kereskedők száma, a vasárusként megjelöltekkel együtt is csupán 16 fő. Pedig Miskolc jelentős mennyiségű áruforgalmat bonyolított le, mind a helyi igényeket kielégítő kiskereskedelmet, mind az országos kiterjedésű árucserét illetően. Az 1828. évi regnicolaris összeírásból tudjuk, hogy nem nemes kereskedő is rint az egyháztagok 44,82%-a volt nemes. Marjalaki Kiss Lajos: Régi népszámlálások Miskolcon. Miskolc, é.n. (1930.) 8. p. A város egészére ennél bizonyára alacsonyabb aránnyal kell számolnunk, mert a katolikusok között legfeljebb ilyen mértékben rendelkeztek nemesi oklevéllel, a görögkeletiek és a zsidók pedig egyáltalán nem. Megjegyzés: Elképzelhető, hogy Marjalaki adata csak a felnőtteket jelenti, hiszen 1825-ben a nem nemesi összeírás mintegy 16 ezer reformátust említ a több, mint húszezer lakosú Miskolcon. Kovács Alajos: Miskolc lakosságának összetétele. In: Magyar Statisztikai Szemle, 1930. 5. sz. 353-379. p. (továbbiakban: Kovács, 1930.); 359. p. 14 Leveles Erzsébet: A 800 éves Miskolc. In: Halmay Béla - Leszih Andor (szerk.): Miskolc. Bp. 1929. (Magyar városok monográfiája.) 11-126. p. (továbbiakban: Leveles, 1929.); 113. p.