Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Faragó Tamás: Miskolc 18-19. századi társadalomtérképe a történetírásban (Kérdések és hipotézisek)

Faragó Tamás MISKOLC 18-19. SZÁZADI TÁRSADALOMKÉPE A TÖRTÉNETÍRÁSBAN (Kérdések és hipotézisek) 1. A társadalomtörténet értelmezési tartományai Tematikusán a társadalomtörténet három szinten is értelmezhető. Tág értelemben a történetírás minden eredménye társadalomtörténetnek tekinthető, hisz az emberi társadalom rövidebb-hosszabb szakaszával, kisebb-nagyobb földrajzi vagy tematikus területével foglalkozik. E parttalan, imperialisztikus megközelítés természetesen gyakorlati célokra alkalmatlan, legfeljebb a történetfilozófusok elmélkedhetnek rajta siker reményével. Szűkebb értelemben társadalomtörténetnek tekinthető a gazdaság-, politika/esemény-, jog- és intézménytörténeten kívül eső, a népességgel, kultúrával, mentalitással, a társadalom szerkezetével és működésével, változásával foglalkozó valamennyi írás, célkitűzésem szempontjából azonban még ez is túl tág. Jelen alkalommal - nem teljesen függetlenül a társadalom-történetírás tényleges gyakorlatától - tehát csak az utolsó témacsoportot: a szerkezet-működés-változás hármasát tekintem kifejezetten társadalomtörténetnek. Amikor egy város társadalomtörténetéről beszélek, akkor voltaképpen egyszerre három populációval kell foglalkoznom. A legszámosabb a helyben élő, helyi társadalmi hierarchiába tartozó népesség, ez az amit forrásaink és az eddigi feldolgozások is általában a legpontosabban tükröznek. Kevesebb figyelmet kapott, sőt néha teljesen kimarad a kutatás látóteréből két másik népességcsoport: a külső, nagyobb (megyei, egyházmegyei, országos) hierarchiákba tartozók, gyakran csak átmenetileg itt élők számszerűleg kicsi, de hatalmában, státusában egyáltalán nem jelentéktelen súlyú csapata (vagyonos nemesek, tisztség- és tisztviselők, katonatisztek, papok), valamint az ideiglenesen jelenlevők. Utóbbiak ugyancsak több alcsoportra oszthatók. Egy részük más települések társadalmába tartozik (a környező falvak itt tartózkodó szolgái, napszámosai, terméküket értékesítő parasztok illetve vándorló/átutazó kézművesek, kereskedők, itt tanuló idegen diákok), másik részük marginális, otthontalan elem (mutatványosok, koldusok, csavargók, bűnözők illetve átvonuló katonák). A nem helyiek aránya városok esetében könnyűszerrel elérheti a 18. század végén a 10-20 százalékot, de esetenként ennél magasabb arányú is lehet. Figyelembe vételük azonban nem pusztán létszámuk miatt szükséges, hanem elsősorban azért, mert a ténylegesen élő és működő városi társadalom szerves részét képezik — sem az ipar, sem a