Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Faragó Tamás: Miskolc 18-19. századi társadalomtérképe a történetírásban (Kérdések és hipotézisek)

Faragó Tamás MISKOLC 18-19. SZÁZADI TÁRSADALOMKÉPE A TÖRTÉNETÍRÁSBAN (Kérdések és hipotézisek) 1. A társadalomtörténet értelmezési tartományai Tematikusán a társadalomtörténet három szinten is értelmezhető. Tág értelemben a történetírás minden eredménye társadalomtörténetnek tekinthető, hisz az emberi társadalom rövidebb-hosszabb szakaszával, kisebb-nagyobb földrajzi vagy tematikus területével foglalkozik. E partta­lan, imperialisztikus megközelítés természetesen gyakorlati célokra al­kalmatlan, legfeljebb a történetfilozófusok elmélkedhetnek rajta siker re­ményével. Szűkebb értelemben társadalomtörténetnek tekinthető a gaz­daság-, politika/esemény-, jog- és intézménytörténeten kívül eső, a népes­séggel, kultúrával, mentalitással, a társadalom szerkezetével és működé­sével, változásával foglalkozó valamennyi írás, célkitűzésem szempontjá­ból azonban még ez is túl tág. Jelen alkalommal - nem teljesen függetle­nül a társadalom-történetírás tényleges gyakorlatától - tehát csak az utolsó témacsoportot: a szerkezet-működés-változás hármasát tekintem kifejezetten társadalomtörténetnek. Amikor egy város társadalomtörténetéről beszélek, akkor voltakép­pen egyszerre három populációval kell foglalkoznom. A legszámosabb a helyben élő, helyi társadalmi hierarchiába tartozó népesség, ez az amit forrásaink és az eddigi feldolgozások is általában a legpontosabban tük­röznek. Kevesebb figyelmet kapott, sőt néha teljesen kimarad a kutatás látóteréből két másik népességcsoport: a külső, nagyobb (megyei, egyház­megyei, országos) hierarchiákba tartozók, gyakran csak átmenetileg itt élők számszerűleg kicsi, de hatalmában, státusában egyáltalán nem je­lentéktelen súlyú csapata (vagyonos nemesek, tisztség- és tisztviselők, katonatisztek, papok), valamint az ideiglenesen jelenlevők. Utóbbiak ugyancsak több alcsoportra oszthatók. Egy részük más települések társa­dalmába tartozik (a környező falvak itt tartózkodó szolgái, napszámosai, terméküket értékesítő parasztok illetve vándorló/átutazó kézművesek, kereskedők, itt tanuló idegen diákok), másik részük marginális, otthon­talan elem (mutatványosok, koldusok, csavargók, bűnözők illetve átvonu­ló katonák). A nem helyiek aránya városok esetében könnyűszerrel el­érheti a 18. század végén a 10-20 százalékot, de esetenként ennél ma­gasabb arányú is lehet. Figyelembe vételük azonban nem pusztán lét­számuk miatt szükséges, hanem elsősorban azért, mert a ténylegesen élő és működő városi társadalom szerves részét képezik — sem az ipar, sem a

Next

/
Thumbnails
Contents