Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Faragó Tamás: Elnöki megnyitó

< helyben csinált) emberek élettörténetének gyűjteménye, az érdekességek leltárba vétele. b) ami szerintem valódi várostörténet: az olyan, tudományosan is megalapozott mű, - amelyik a polgár mindennapi életéből indul ki, és bemutatja az olvasónak hogyan dolgoztak, hogyan működtek, hogyan szórakoztak elődeink a múltban és ebből az elmúlt két évszázad során mi öröklődött tovább, illetve mi változott; - amelyik megismertet a helyi társadalom korábbi évszázadokban való működésével és megmutatja azt, hogyan, milyen módon találta meg benne az egyén illetve a család a helyét, vagyonát, pozícióját; - amelyikből megtudjuk, hogyan igazgatták a várost egykoron (mennyire volt önálló, - mennyire függött külső hatalmaktól), hogyan gazdálkodott, hogyan kapcsolódott városunk közössége szűkebb és tágabb környezetéhez (a környező településekhez, a megyéhez, az ország vezetéséhez). Magyarán szólva tudatosítani szeretnénk a város polgáraival azt, hogy a történelem nem elsősorban az évszámok és évfordulók, a fejünk felett zajló események gyűjteménye, melyet az érettségire be kellett magolni (és ha ez nem sikerült, akkor meg lehetett bukni belőle), hanem Miskolc korábbi története sok tekintetben kapcsolódik a mindennapok mai gondjaihoz és örömeihez is. Azt hiszem, hogy a történelem tényleg rejthet magában tanulságokat - talán elég, ha itt a város önkormányzatának kialakulására illetve az ezért folytatott hosszú küzdelemre utalok, mely ma is hasznos olvasmány lehet. A történelem véleményem szerint többek között arra szolgál, hogy saját életünk, származásunk, településünk gyökereit megismerhessük, legyen hova kötődnünk, ne kelljen velük igazán kapcsolatban nem álló ködös mítoszokban keresnünk az értelmi és érzelmi azonosulás lehetőségét (az elmúlt „régi dicsőséget" ), mint ahogy azt nem egy esetben szomszédaink illetve idehaza egy hangoskodó, ámde félművelt csoport teszi. Kötődésünk alapja a település, a közösség legyen: a házak, az utcák, a vállalkozások, az intézmények, családok, amelyeket elődeink létrehoztak, ránk hagytak. Ezekre azonban nem pusztán emlékezni, emlékeiket konzerválni, kifesteni kell, hanem tanulságaikat felhasználni, hagyatékukat a jelen feltételeihez alkalmazni, sőt, ha lehet, továbbfejleszteni. Hitem szerint ugyanis bár fontos az érzelmi azonosulás, a meghatott emlékezés is, valójában a fejlődést, a történelmet azonban mindig a mindennapi munka, az alkotás jelentette, nem a nagy lelkesedések és nagy beszédek avagy a győztes illetve vesztes csaták és forradalmak. A mi hőseink nem márványba faragott hadvezérek és politikusok, hanem a csendesen, szorgosan, hasznosan és tisztességesen tevékenykedő névtelen polgárok. Ebben a szellemben kérem figyelmüket és az ülésszakon való tevékeny további részvételüket.