Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Kobold Tamás: Az eltelt évszázad tanulságai, s napjaink városképe

pályaudvar (1898-1899). A miskolciak számára ez a pályaudvar, illetve a Miskolc—Bánréve—Feled-Fülek vasútvonal jelentette a kapcsolatot — a gömöri, ércben és szénben gazdag területeken keresztül - a fővárossal. Ebben a térségben a Gömöri pályaudvarnál leágazva minden számottevő ipari üzemhez külső sínpár vezetett, ami mai mércével mérve is kiemelkedő infrastrukturális beruházásnak, modern kapcsolattartásnak tekinthető. A Zsolcai kapu építményeinek, üzemeinek fénykora a 20. század első felére, a két világháború közötti időszakra esik. Az 1920-as évek elején, amikor a trianoni határokkal megszabott Magyarország forgalmi statisztikáját készítették, az ország minden térségéből beérkező adatok alapján megállapították, hogy „a Budapesttől kiinduló állami utak közül a Budapest-Kassa-Zboró-i állami út miskolci szakaszán, a Zsolcai kapuban van a legnagyobb forgalom. (Ez akkor azt jelentette, hogy naponta mintegy négyszázezer mázsa árut fuvaroztak ki és be a városból és a városba ezen az úton.) Amíg csak terv volt Nagy-Miskolc megteremtése, a Zsolcai kapu, a kereskedelemnek és az iparnak ez a különös színtere a városi igényeket ellátva, élénk, lüktető életet élt. Amikor a szomszédos településekkel, főleg Diósgyőrrel kialakult az új kapcsolat, lassan megváltozott a jellege, a hangulata ennek az ipartelepnek. A háborút követő államosítások eredményeként nagyon sok, az itteni forgalmat, életet színesítő vállalkozás, üzlet megszűnt. A Búza tér fokozatos kiépítésével és az utóbbi évtizedekben érzékelhető bővítésekkel, beépítésekkel hangsúlyosabb szerepet kapott a város piaci ellátása és a kereskedelem. A Zsolcai kapu kiépítésével és az egész térség üzemeinek, gyárainak működtetésével a város hasonlóan stratégiai célokat, feladatokat kívánt megoldani. Ma ennek kevesebb nyomát látjuk, mint fél évszázaddal ezelőtt. Miskolc elmúlt egy évszázados történetének legnagyobb hitelfelvételére, ebből következő nagyszabású építkezésekre, a város infrastruktúrájának átalakítására, egy végiggondolt városfejlesztési terv megvalósításra 1925-től került sor. Ez a hitelfelvétel a „Speyer-kölcsönök" elnevezéssel került be a város történetébe. Ennek részletei és következményei még kevéssé ismertek a közvélemény előtt. Miskolc város közgyűlése 1925. június 6-án döntött úgy, hogy Magyarország néhány más városához hasonlóan külföldi kölcsönt vesz igénybe. A magyar pénzügyminisztériumba benyújtott igény 500.000 dollárról szólt, s a város ebből kívánta a Búza téri (ma is látható) vásárcsarnokot, a Járványkórházat (ma a Semmelweis Kórház része), a Zenepalotát és az új városi köztemetőt felépíteni, illetve kialakítani.