Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Kobold Tamás: Az eltelt évszázad tanulságai, s napjaink városképe

vár, de a terv, mely a tulajdonképpeni egységes alapot megveti, a jelenben kell, hogy megfogalmazón, életerős gyökeret verjen. Az új-Miskolcz nagyobb alkotásokat is megbíró alapjait kívánja a jelen letenni akkor, midőn Miskolcz város végleges szabályozását véve fel programjába, e szabályozás terveit önálló munkálat alakjába kívánja foglalni, s e tervezetet mint a jövendő Miskolcz haladási irányát, mindenki által követendő, s mindenkire kötelező zsinór mértékül állítja fel." (Borsodmegyei Lapok, 1894. szeptember 14.) Az ekkor elfogadott és több évtizedeken át használt városrendezési terv elemzése a városépítészek feladata. Ami viszont azonnal szembetűnik a térképről, az a hosszú távon történő, nagyvonalú tervezés, gondolkodás. Még nem létezett a vasúti rendező pályaudvar (az ún. gurító) és a Népkert közötti terület beépítése, mégis megjelenik a mai M3as városon átvezető útszakasza, tehát a Szilágyi Dezső utca nyomvonala. A Gömöri pályaudvartól a Sajóig terjedő területek már utcákkal tömbökké vannak formálva. Az egykori Gordon mesterutcáit a tervezők felszámolták, új utakkal alakítottak ki a Búza térig, akkor Vásártérig beépíthető tömböket. Átformálták a belvárost, rendezték a Bábonyibérc és a Szent Anna templom környékét, s a főutca - későbbi mentesítésére - megjelenik a mai északi tehermentesítő út nyomvonala. Öszszességében egy ma is elfogadható, sőt részleteiben máig aktuális stratégiát adtak Miskolcnak egy évszázaddal ezelőtt. Más vonatkozásban figyelmet érdemel, hogy a terv elfogadása után megjelenik, s tudatosan használt fogalommá válik az „Új-Miskolc" megjelölés. Az „Új-Miskolc", mint Felső-Magyarország tervezett központja változik át még a századforduló előtt „Nagy-Miskolc"-cá, tehát a miskolci Nemzeti Bizottság 1944. december 27-én hozott határozata, amellyel Diósgyőrt, Hejőcsabát, Görömbölyt és Tapolcát Miskolchoz csatolva létrehozta „Nagy-Miskolc"-ot, már a múlt század végén igényként fogalmazódott meg a város vezetőiben. A Miskolcnak szánt régióvezető szerepre tudatosan készültek elődeink. A kereskedő várost, ipari-kereskedő várossá, a kultúra és az idegenforgalom központjává kívánták fejleszteni. Ennek az elképzelésnek volt része a Zsolcai kapui ipartelep kialakítása. A Zsolcai kapu térségének beépítése, hasznosítása és a város belterületéhez csatolása a 19. században folyamatosan történt. Az első komolyabb építmények a diósgyőri koronauradalom sóháza, raktárai, majd a város élelmiszerellátását szolgáló nagy tárházak voltak. Ezeket folyamatosan követték az öntödék és gépműhelyek, a kisebb, de nem csupán helyi igényeket kielégítő gépgyárak, a malom, s más feldolgozóipari objektumok. A századforduló környékén ebben a térségben épül fel három nagy laktanya, majd még a 20. századba lépés előtt a Gömöri