Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Kobold Tamás: Az eltelt évszázad tanulságai, s napjaink városképe

cepció. A terveket és a mai városképet szükséges majd összehasonlítani ahhoz, hogy reálisan megállapítható legyen a megvalósulás aránya, milyensége. Tisztelt Hallgatóság! Miskolc történetében a városfejlesztés, városépítés stratégiáját kutatva kívánok néhány jellegzetes és sok tanulsággal szolgáló példát megemlíteni, amelyek nemcsak számunkra, hanem az elkövetkező' időszakok szakmai és várospolitikai vezetó'i számára is alapot, fogódzót jelenthetnek. A 19. század utolsó harmadában megsokasodnak a különféle szabályrendeletek, amelyek arra utalnak, hogy szervezett, rendezett mederbe igyekezett terelni a város életét, annak különféle területeit, megnyilvánulásait a város irányító testülete. Számos rendszabály foglalkozott a városszépítéssel, a város külsó' megjelenésével. A szabályok mellett tervek is készültek, s közülük kétségtelenül évtizedekre meghatározó jelentó'ségű volt az ún. Adler-Lippay-féle terv. Miskolc város általános rendezési tervét 1894-ben készítette el Adler Károly városi főmérnök és Lippay Béla államvasúti mérnök. A város szabályozására vonatkozó előtanulmányában Adler főmérnök a következőképpen fogalmazott: „Magyarország városai kevésnek kivételével régi eredetűek és ennélfogva a szabályosság feltételeinek a legcsekélyebb nyomával sem bírnak keskeny, görbe, egyes helyeken kiszögellésekkel bíró utczák, melyek helyenként térré szélesednek, jelképezik elődeink a szép és czélszerű iránti csekély hajlamait; ámbár nem szabad elfelejteni, hogy ha az akkori viszonyokat tekintetbe vesszük, ezen állapotok némi jogosultsággal bírnak . . . Messzire vezetne azonban ezen téma fejlesztése és tárgyalása; jelen feladatunk az, hogy a bajon segítve oda törekedjünk: a hiányokon segíteni, és utódaink számára a városunk jövő fejlődését és lakályosságát czélszerű intézkedések által előmozdítani." A nyilvánosságra hozott terv - a sajtó támogató méltatásával és elemzésével - elnyerte a miskolci polgárok egyetértését, valamint aktív közreműködését a megvalósításban. A tervről a múlt század emberének véleménye a következő volt: „Egyszer már új életre kelt Miskolcz halottaiból. A hullámok tették tönkre s a veszély, mely a város jókora részét fenyegette megsemmisüléssel, az emelkedésnek volt indítója, a haladásnak vetette meg alapját. ... S a haladás nagy munkája még nincs befejezve. Nem a jelen, de a jövő nemzedék feladata Miskolczot kiépíteni oda, hogy kedvező természeti fekvésénél, forgalmi összeköttetéseinél fogva is, méltó osztályosa legyen a vidék nagyobb városainak, s valódi központja Felső-Magyarországnak. De a jövendőnek alapját megvetni a jelen hivatott. A kivétel, mely az eszmének életet ad, a jövő férfiaira