Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Dobrossy István: Az ezredéves évforduló megünneplése és emlékei Miskolcon

elnöklete alatt tartotta díszközgyűlését, ezen csaknem teljes számban részt vettek a város tisztségviselői is. A megyén az ünnepi megemlékezést az előző évben nyugdíjba vonult, de erre az alkalomra visszahívott volt alispán és koszorús költő, Lévay Józseftartotta. A kordivat szerint a város és a megye is a díszközgyűlések után „feliratilag üdvözölte, s hódolatának bemutatásával a törvényhatóság tántoríthatatlan hűségéről és ragaszkodásáról" biztosította a királyt. Ferenc József „Ő császári és apostoli királyi felsége 1896. évi október hó 28-ánlegfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátani", s Bánffy Dezső miniszterelnökön keresztül megköszönte „a nemzetek életében ritka s valóban korszakot alkotó nemzeti ünnepet". Az évi események, rendezvények fő látványossága volt az ezredéves kiállítás megrendezése Budapesten. Erre hasonlóan az év elejétől készültek iparosok és kereskedők, miskolciak és más, megyebeli települések mesteremberei, képviselői. Úgy tervezték, hogy az összegyűlt anyagból előkiállítást készítenek Miskolcon. Végülis ebből nem lett semmi, legföljebb néhány keserű hangvételű újságcikk, hiszen az egész városból mindössze 38 kiállító jelentkezett, ennyien kívántak csatlakozni a fővárosi rendezvényekhez. Érdekes a kiállítás végkicsengése. A sajtó híradásai, a közvélemény megítélése a főváros és a vidék szembenállásátsejtették: „Azországos kiállítás megnyílta óta egyre hangosabbra válik a panasz a vidék elhanyagolásáról. Amiként nálunk régi szisztéma a czentralizáczió, s mindennek a központba való gyűjtése, akként itt is éppen csak a főváros bemutatásával törődtek . . . Ilyenformán a nagy nemzeti ünnep a főváros külön bérletévé válik, pedig ez nemcsak a fenti okokból nem helyes, hanem helytelen azért is, mert hiszen nemcsak Budapestet, hanem az ezredéves országot kellene itt bemutatni a külföldieknek". (BmL. 1896. június 12.) A dátumot azért is tüntettem fel, nehogy összetéveszthető legyen mindazzal, ami az utóbbi években, a világkiállítás megrendezése, vagy éppen a regionális és helyi rendezvények kapcsán olvasható volt a magyar sajtóban. Az év kiemelkedő eseménye volt Budapesten a „hódoló felvonulás", amelyen megjelent valamennyi magyar vármegye előkelősége, a megyei díszbandérium. Borsod és Miskolc küldötteit a főispán Vay Béla vezette, s vele együtt 10 fős volt a küldöttség. A bandériumon kívül talán ismert Radvánszky Béla neve, aki koronaőrként is képviselte Borsodot. (Múzeumba került hagyatéki fotó anyaga azért is különleges, mert Tisza István huga volt a felesége.) Miskolcon Szatmáry Király Pál boldvai földbirtokos, „banderista" díszmagyar ruháját az azt készítő cég kirakatában napokon keresztül megcsodálhatták a miskolciak. A Szabadság című ellenzéki lap ennek kapcsán írta az alábbiakat: „ Kérdést intéztünk a ruha kiállítási költsége iránt. Bizony annak olyan ára van,