Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A miskolci jogakadémia válságának végleges megoldása
rosi érdeket képez a jogakadémia fenntartását és fejlődését biztosítani hivatott szerződés megkötése. A mondottak alapján éppen a fentiekből következik az, hogy törvényhatósági bizottság jogi formákba kénytelen foglalni a jogakadémia részére nyújtott támogatás módját és mérvét, amivel egyrészt az állandó támogatás komolyságát igyekszik kidomborítani, de másrészt figyelemmel kellett lennünk arra is, hogy a városi támogatás éppen a m. kir. kormány segítésének megszűnése folytán vált szükségessé, s ha e támogatás állandósított jogérvényes keretekbe nem illesztetik, ha a jogakadémiának évről évre kellene kérnie e segélyt, s ha ezen támogatásra, mint állandósított segélyre nem építhet, akkor a jogakadémia létalapja megdűl, s városi támogatása illuzoriussá válik. A fellebbezés azon érvelése, hogy a jogakadémia részére nyújtott anyagi támogatás összértéke évenként 720 millió korona körül mozog, téves, miután a három tanszék javadalmazása, a helyiség bére, fűtése, világítása a folyó tanévben a lényegesen leromlott korona mellett is legfeljebb 80 millió koronára tehető; ezen összeg pedig a korona stabilizálásával csak javulni fog." A kötelező kollokviumokra és leckelátogatásra nézve megjegyzi az emlékirat, hogy „az eperjesi jogakadémia tanulmányi szabályzata egyébként kötelezően előírja a leckelátogatást és a kollokviumot, s ha ennek ma még úgy és oly mértékben a jogakadémia megfelelni nem tud, mint azt e szabályok szerinti értelmezésében megkívánható volna, mentségül szolgálhat az, hogy Eperjesen, hatalmas főiskoláját, termeit, tápintézetét otthagyni kényszerült, s ma az egész intézet összesen 9 helyiségben, egy hónappal azelőtt még 7 helyiségben van összezsúfolva, ily körülmények között pedig szabály szerint előírt feladataik legbelterjesebb művelését máról holnapra kívánni nem lehet." Végül hangsúlyozza az emlékirat, hogy fellebbezőnek azon aggodalma, hogy a közgyűlési határozat nincs eléggé előkészítve, megdől, mert az egyházkerület, a jogügyi bizottság és a közgyűlés által megkívánt módosításokat teljességében honorálta, s az arra vonatkozó nyilatkozatot június hó 18-án aláírta. Hodobay Sándor dr. polgármester elutasítandónak tartotta Bulyovszky Gusztáv dr. fellebbezését is, „mert a szerződés szövegébe a kérdéses 10. §-ba beiktatott „lehetőleg" szó éppen azt jelenti, hogy az egyházkerület maga nem ragaszkodik ahhoz feltétlenül, hogy a négy városi kiküldött okvetlenül protestáns legyen." A belügyminisztérium a jóváhagyás végett hozzá felterjesztett városi határozatot véleményezés végett kiadta a kultuszminisztériumnak 9 és ez kissé elodázta a határozat jóváhagyását. A jóváhagyás kérése némi nyugtalanságot váltott ki széles körökben, de az újabb utánjárás terjes sikert eredményezett, amennyiben Rakovszky Iván dr. m. kir. belügyminiszter 1924. szeptember hó 12-én kelt 168.086/TV. 1924. sz. rendeletével jóváhagyta a jogakadémiára vonatkozó városi segélynek megadását 9 Lásd a belügyminiszternek Geduly Henrik püspöknek küldött értesítését 1924. júl. hó 8-áról. (Jogakad. irattár 1923/24. sz. fasc.)
