Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A miskolci (eperjesi) jogakadémia válságának megoldására vonatkozó törekvések
A változott közgazdasági viszonyok, a pénz értékének fokozatos leromlása következtében és a tisztviselői fizetések rendezése miatt a megszavazott hat millió korona városi segély a jogakadémia fenntartására elégtelennek bizonyulván, dr. Hodobay Sándor polgármester a jogakadémia segélyezésének végleges rendezését már szeptember hó 28-án a város pénzügyi bizottsági ülése elé terjesztette és javasolta, hogy összegszerű megállapítás nélkül ajánlja a bizottság a közgyűlésnek a három tanszék fenntartását mindaddig, míg a jogakadémia az államsegélyt vissza nem nyeri, illetve a tiszai evangélikus egyházkerület abban a helyzetben nem lesz, hogy a jogakadémiát saját erejéből fenntarthassa. A pénzügyi bizottság elfogadta a segélyezésre vonatkozó javaslatot, szükségesnek tartotta azonban, hogy a város az egyházi főhatósággal a segélyezésre vonatkozólag megegyezést kössön, mely a városnak bizonyos ellenőrzési jogot biztosítana a jogakadémia gazdasági ügyvitelénél, esetleg az eperjesi pártfogóság intézményének felújításával. A pénzügyi bizottság e javaslata 1923. október hó 2-án került a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé. A közgyűlés egyhangúlag magáévá tette a városi tanács előterjesztését, melynek értelmében „a jogakadémia részére felajánlott hat millió korona évi segély helyett, a természetbeni járandóságuk meghagyása mellett, vállalja a város által fenntartott három tanszék betöltésével kapcsolatos három, egyenként a VI. fizetési osztályba sorozott tanár illetményeinek viselését mindaddig, amíg a jogakadémia az állam részéről nyújtott segélyt újból meg nem kapja és az evangélikus egyházkerület abba a helyzetbe kerül, hogy a jogakadémiát saját erejéből fenntarthatja, azzal a hozzáadással azonban, hogy abban a mértékben, amelyben a főiskolát fenntartó egyházkerület iskolai bevételei szaporodnak, a város által nyújtott hozzájárulás mértéke is százalékszerűen csökkenjen. 5 A közgyűlés utasította a tanácsot a város jogait és kötelességeit körülíró szerződés megkötésére és a jogakadémia gazdasági jellegű kérdéseiben való részvétel céljából helyesnek tartotta a pártfogósági intézmény létesítését. A közgyűlési határozatnak az ősi pártfogóságra vonatkozó része egyházjogi szempontból aggályosnak mutatkozott, mivel az ősi pártfogóság az evangélikus egyházjogi életének sajátságos hajtása, úgynevezett conventus intimus-a (belső szerve). A zsinati és egyházi törvények értelmében az ősi pártfogóság jogait tágítani, vagy csorbítani legfeljebb csak forradalmi úton lehet és külön hangsúlyozandó, hogy az ősi pártfogóság nem gazdasági, hanem elsősorban egyházjogi intézmény volt. Ezen aggályok eloszlatása végett 1923. november hó 5-én az egyházkerületi elnökség dr. Vistovicz István egyházkerületi ügyész és Lichtenstein László hegyaljai egyházmegyei felügyelő bevonásával beható tanácskozást tartottak a jogakadémia egész tanári karával és megállapították azokat az alapelveket, melyek figyielembevételével Mis5 Miskolc thjf. város törvényhatósági bizottsága 1923. évi október % tartott közgyűlésének jkv. 174. kgy. (22.929.) ki. sz. másolata 551/1923. sz. a jogakadémia kézirattárában.
