Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A Miskolcra áttelepített jogakadémia válsága az állami segély beszüntetése miatt

evangélikus püspök kettős elnöklete alatt megdöbbenéssel vette tudomásul a miniszter szándékát és az 1791:XXVI. és 1848:XX. tc.-ek szellemével össze nem egyeztethetőnek találta. Emlékiratot

13 szerkesztett, amelyben kimondta, hogy az egész prot. közvélemény ragaszkodik a jogakadémiák folytatólagos állami segélyezéséhez, mivel a főiskolákat a hazai közművelődés, oktatás, nevelés fejlődésére nézve nélkülözhetetleneknek tartja. Megállapítja továbbá a memorandum, hogy a protestáns egyházi szervezet egyenjogú befolyást biztosít a világi és egyházi elemeknek e felekezetek kormányzatában. Szükséges, hogy legyenek olyan oktató- és nevelőintézetek, melyek a művelt világi elemet képesek felruházni az egyházi érdekeknek megfelelő jogi szakismeretekkel. Annál inkább ragaszkodnak jogakadémiáikhoz, mivel az államsegély az 1848. évi XX. tc.-ben a felekezeti viszonosság elvére van építve, s így bizonyára nem tekinthető túlkövetélésnek, ha a protestáns felekezetek egyenlő jogi kezelést kívánnak. Ha az államsegélyt a protestáns jogakadémiák elveszítenék, ezek az egyházak meg lennének fosztva attól a lehetőségtől, hogy a magyar tudományos élet erőit a maguk tehetségeivel is növelhessék. Mindezen kívül pedig a vidéki jogakadémiák fennmaradását indokolják magának az ifjúságnak az érdekei is. Vidéken - tapasztalat szerint - kétségkívül több alkalom nyílik zavartalan tudományos elmélyedésre, behatóbb erkölcsi ellenőrzésre és ma, amikor a főiskolai tanulás úgyis rengeteg pénzbe kerül, éppen nem közömbös, hogy a diák hol végzi iskoláit: a fővárosban-e vagy az aránylag mégis csak olcsóbb vidéken. Az előbbi érveket kiegészíti az előterjesztés még azzal a kijelentéssel, hogy az 1790/91. évi XXVI. tc. jogot át a protestáns egyházaknak bárminő típusú középés főiskola megnyitására és fenntartására. Az 1848. évi XX. tc. viszont arra kötelezi az államot, hogy a törvényes formák betartásával létesült iskolák szükségleteit fedezzék. Ennek a két sarkalatos törvénynek alkotmányjogi és történeti összefüggéseit borítaná fel az az intézkedés, ha a kormány a protestáns jogakadémiák állami segélyezéseit csakugyan beszüntetné. Az emékiratot április hó 13-án adta át a küldöttség Darányi Ignác dr. főgondnok és báró Radvánszky Albert egyetemes ev. felügyelő vezetése alatt gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnöknek és gróf Klebelsberg Kúnó kultuszminiszternek. Gróf Bethlen István miniszterelnök a küldöttségnek adott válaszában a szomorú pénzügyi viszonyokkal indokolta a jogakadémiák államsegélyének megvonását, mert a külföldi kölcsön biztosítása miatt álamháztartásunkat legszigorúbb revízió alá kellett venni, - de megígérte, hogy még egyszer minisztertanács elé viszi az ügyet és jóakaratáról biztosította a protestáns jogi főiskolák fenntartóit, mert átérzi a nagy kultúrértékek lerombolásának jelentőségét. Gróf Klebelsberg Kúnó vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter sajnálatának adott kifejezést, hogy rombolnia kell, de a silány pénzügyünk miatt el kell ejtenie a felekezeti jogakadémiák anyagi támogatá13 Az emlékiratot a „Magyarság" április hó 14-iki száma közölte.