Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az eperjesi evangélikus kollégium összeomlásának külső és belső okai

lett uralkodni kívántak. A tót vezetők még hangoztatták kezdetben. Magyarország te­rületi épségét és helyes nemzetiségi politikával talán n;ég megnyerhetők lettek volna, mert az izgatóknak még nem volt egységes nemzetiségi elgondolásuk. Egyesek a csehek, mások az orosz cárizmus felé kacérkodtak és akkor kezd a cseh orientáció erősödni, mikor egyes középiskoláink - és a theológiai akadémiákról eltávolított tót­érzelmű növendékek Csehországba emigráltak és ottan a cseh társadalom lelkesen felkarolta és ingyenesen kitaníttatta őket. Ezek visszatérve az országba azután a cseh-tót egyesítésnek fanatikus hívei és a magyar területi egység legelszántabb el­lenfelei lettek. 15 A cseh kapcsolatok kiépítését és a szláv nemzeti öntudat fokozatos megerősö­dését nem vették észre sem a kollégium egyes intézetei, sem az egyházi, sem a világi fenntartó hatóság. A magyargyűlölet egyre erősödik és a 90-es években egyes pán­szláv érzelmű theológusok kizárása a kollégium akadémiájából fokozza az idegen­kedést a kollégiummal szemben, mely a tótok szemében nem maradhatott többé a „magyar hazaszeretetnek bevehetetlen vára" a szláv tengerben. Hozzájárult még a bajhoz, hogy a kollégium ősi pártfogóságának vagyoni függetlensége, tekintélye a 18. századtól kezdve egyre gyengül. Gömöry az ősi pártfogóság hanyatlását annak tulajdonítja, hogy a vallás üldö­zések alatt, különösen I. Lipót és Mária Terézia idejében, csökkent annak tekintélyes létszáma. 16 A Caraffa-féle gyászos időszak tényleg apasztotta a pártfogóság tagjai­nak létszámát és így megrendült a kollégium szilárd anyagi alapja. De erősen csök­kent az ősi pártfogóság létszáma a 19. században is a társadalmi viszonyok és élet­formák teljes átalakulása folytán is. Az ősi pártfogóság tagjai leginkább a közneme­sek sorából kerültek ki. A birtokpolitikai és a társadalmi viszonyok új kialakulása folytán a köznemes­ség, mely akkor már „gentry" néven erős dekandenciának indult. A középnemesek a jobbágyfelszabadítás után birtokaikat ritkán művelték maguk, hanem leginkább bér­be adták, maguk pedig a városba húzódtak, és a megyénél helyezkedtek el. A köny­nyebb, szabadabb életformát választott és a drágább városi életet meggyőzni nem tu­dó, nem egy köznemes túladott csakhamar birtokain. A latifundiumok egyre keske­nyebbek lettek és nem egy birtokot „a kártya, a muzsikaszó és a víg pohár, a pazar konyha emésztett fel." 1 „A vendégszeretet folytán a vidéki kúria ingyenes kocsmává vált és a cigány­zenéért való lelkesedés" nem egy városi gentryt vagyontalanná tett." 18 Az ősi pártfo­gók társadalmi súlya, politikai befolyása és tekintélye erősen lehanyatlott és nem nyújthatott többé olyan hatalmi hátteret a kollégiumnak, amilyet adhattak a felsőma­13 A cseh-tót barátság kialakulását és nagy jelentőségét lásd Szekíu: Magyar Történet III. K. 386. I. (első kiadás), ahol a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületnek fontosságát kellően kiemeli. 16 Gömöry i. m. 45. 1. l7 Szekfü i. sz. III. k. 340.1. 18 Uo. ih.

Next

/
Thumbnails
Contents