Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az eperjesi evangélikus kollégium összeomlásának külső és belső okai

Szervi hiba volt Gömöry szerint, hogy a kollégium szlovák lakta területen kizárólagosan exkluzív magyar kultúrpolitika szolgálatában állott és nem vett tudomást arról, hogy Sárosvármegye magyarsága egyre csökken, a magyar falvakban a lakosság fokozatosan kicserélődik és a magyar evangélikusok helyét tót katolikusok foglalják el,

14 úgyhogy a XLX. sz. végén a vármegye már a legtöbb szláv lakta vármegyék élére került. A vármegye eltótosítása veszedelmet jelentett a kollégium nézve abban a pillanatban, mikor a nemzetiségek öntudata felébredt és a nagy szláv tengerben a kollégium egy elszigetelt magyar végvár lett. Az öntudatos nemzetiségek csakhamar követelésekkel állottak elő, amelyeket a kollégium fenntartóhatósága figyelemre nem méltatott, mert mögötte magyar többséget vélt és ezért elutasította az 1909. évi debreceni egyházkerület közgyűlése Jánoska György és Sinkovic János esperesek azon javaslatát, hogy az eperjesi teológián és tanítóképző intézetben a szlovák nyelvet tanítsák. Az egyházi alkotmány és a magyar törvények egyaránt megengedik, hogy az egyházközségek anyanyelvükön tarthassák az istentiszteletet és a felekezeti iskolákban a tanítás is az egyes nemzetiségek nyelvén történhetett. Itt természetesen nagy politikai hiba volt a kollégium e két tanintézetéből kitiltani a tót nyelv tanítását, hiszen a teológusoknak és tanítójelölteknek egyenesen szükségük volt életpályájukon a nyelv alapos ismeretére. Természetes, hogy az ilyen merev magatartás kiélezte a helyzetet és elkeseredést váltott ki a tót vezetőknél, mert elutasított kérésük jogos és méltányos volt. Ugyancsak ilyen törekvésben volt részük a tótoknak, mikor az 1913. évi miskolci egyházkerületi közgyűlésre Ballá Method kívánta a tót lakta vidéken működő középfokú és polgári iskolákban a szlovák nyelv tanítását. A liptói evangélikus egyházmegye meg javasolta, hogy gimnáziumokban és tanítóképzőkben taníttassék a tót nyelv és irodalom mint rendes tantárgy és a tót nyelv müvelése végett, tanárok felügyelete alatt, a tót evangélikus tanulók részére önképző körök felállítása engedélyeztessék. (Miskolcon 1913-ban tartott egyházker. kgy. jkv. 119. pont). A közgyűlés viharos tüntetéssel elutasította Ballá és a liptói evangélikus egyházmegye javaslatát. Az ilyen határozatok alkalmasak voltak arra, hogy a nemzetiségek itthon és külföldön elnyomatásukat hangoztassák. A jogakadémiával szemben nem léptek fel a tót vezérférfiak nemzetiségi követelésekkel, pedig e téren is lehetett volna nekik engedményeket tenni akár a polgári törvénykezési jog, akár a büntető perjog terén, hiszen a gyakorlati életben a bíráskodás mindig a nemzetiség-lakta vidék nyelvén történt. Az 1868: XLIV. nemzetiségi törvény kezdettől fogva nem kellett a tótoknak, mert ők a szláv nyelvterületből felvidékre szláv kerületet akartak kihasítani és e fe14 így szlávosodtak el a következő magyar községek: Magyar-Jakabfal va, Osztópatak, Nyárs, Szentmihály, Csehfalva, Somos, Somosújfalva, Gömöry im 63. 1. Wachler Dániel kisszebeni lelkész 1780-ban megemlíti, hogy Úrkútján az idősebb emberek otthon és templomban az imákat és a miatyánkot még mindig magyar nyelven imádkozzák. (Uo. 69. o.)