Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja
szerepet töltötte be az igazgató-választmány, amelynek szabályzatban rögzített hatásköre csak a jogakadémia anyagi és gazdasági ügyeinek intézésére, a főiskolai jövedelmek, pénzek, alapok kezelésének az ellenőrzésére terjedt ki, de ennél nagyobb jelentősége volt. Az történt, ami máshol és máskor is előfordul: a gazdasági ügyintézés túlságosan meghatározta az érdemi munkát, Bruckner Győző is panaszolta: a testület sokszor illetéktelenül avatkozott be az intézmény tevékenységébe. A jogakadémia fölött meghatározott részjogosítványokat kapott az egyházkerületi elnökség, a püspök és az egyházkerület közgyűlése is. Az elnökség legfontosabb feladata a jogakadémia „állammal szembeni védelme" volt, emellett ellátta a tudományos tevékenység feletti felügyeletet. A minisztériummal szemben a jogakadémiát a püspök képviselte. A közgyűlés állásfoglalásokkal segítette az oktató munkát és a gazdasági tevékenységet. A jogakadémia a jog- és államtudományos oktatásán kívül változatlanul feladatának tekintette az evangélikus egyházjog művelését is. Az 1935. június 6-i kari ülésen Haendel Vilmos felvetette, hogy a jogakadémián belül létre kellene hozni egy nemzetiségi (kisebbségi) jogi és egy protestáns egyházjogi intézetet. Nem volt ez egészen új gondolat: Surányi Unger Tivadar már 1927-ben szorgalmazta egy nemzetiségkutató intézet megalakítását. Egy év múlva a jogakadémia kapcsolatba került lord Lord Rothermere\Q\, aki egy nemzetiségi jogi tanszék fölállításához 100 000 pengős alapítványt akart tenni. A tervből nem lett semmi, mert a kormány a külpolitikai helyzetre való hivatkozással tagadó álláspontra helyezkedett. Nem volt nagyobb sikere Haendel Vilmos javaslatának sem. Felvetését az egyházi szenek sem pártolták. 19 A tanárok alkalmazásának egy fontos szempontja - a 26. év betöltése mellett - az evangélikus felekezethez való tartozás lett. Ha nem volt jelentős ilyen vallású pályázó, református hitű is megválasztható volt. Rendkívül jelentős volt az a kitétel, amely szerint a nyilvános, rendes jogakadémiai tanárságot az nyerhette el, akinek doktori oklevele és méltánylást igénylő szakirodalmi munkássága volt. A szabályzat szerint azonban az így felvettek kötelesek öt éven belül magántanári képesítést szerezni. A tanárok hetente legalább tíz órát voltak kötelesek tartani. A korabeli szabály - más jogakadémiákhoz képest - liberálisan kezelte a jogakadémia székhelyétől a szorgalmi időben való távozás lehetőségét: a professzorok egy hétre külön engedély nélkül is elutazhattak. A tanári kart széles körű jogosultság illette meg a miskolci jogakadémián. Ez a testület választotta a dékánt, a prodékánt, a kari jegyzőket, és tett javaslatot a tanárok, előadók, lektorok és jogakadémiai tisztviselők (titkár) megválasztására. A hallgatók felvételéről kizárólagosan a professzorok döntöttek, a tanrend összeállítása, a tandíjmentesség, tanulmányi segélyek iránti ügyek és a joghallgatók fegyelmi vétségeinek másodfokú elbírálása is a tantestület hatáskörébe tartozott. 19 EOL Miskolci Jogakadémia Kari jegyzökönyvek IX. köt. 145. old.
