Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A miskolci jogakadémia szemináriumi munkásságának tudományos és gyakorlatijelentősége

szertanilag is kifogástalanul irányította és vezette az egymást kiegészítő egyesült szemináriumot. Nagy veszteséget jelentett a miskolci jogakadémiára, hogy az ilyen kitűnő kezekben lévő szeminárium működése megakadt, mikor Schneller Károlyt az a megtiszteltetés érte, hogy a szegedi egyetemre a statisztikai tanszékre nyert egyetemi tanári kinevezést 1939-ben. 8. A jogbölcsészeti szeminárium A jogbölcsészeti szemináriumot az 1928/29. tanévben indította meg Hacker Ervin dr., aki a büntetőjogi és jogbölcsészeti tanszéket töltötte be a jogakadémián. A jogfilozófia, a nehezebb jogi stúdiumokhoz tartozik, de tanulmányozását elősegíti az a körülmény, hogy a kezdő jogász köteles megelőzőleg filozófiát hallgatni és a kötelező főkollégiumból már bizonyos jogfilozófiai alapfogalmakhoz jut. Sőt megismerkedik a neves filozófusok rendszerével és így már állambölcseleti ismeretekkel felszerelve nyúlhat hozzá a jogfilozófia három főkollégiumához. A jogbölcsészeti szeminárium arra hivatott, hogy kimélyítse a főkollégiumban tárgyalt jogbölcsészeti problémákat és megvilágítsa azokat minden oldalról. A szeminárium működésében is az elméleti rész az uralkodó és a gyakorlati vonatkozások csak másodsorban jutnak szerephez. Mivel a jogfilozófia a filozófia függvénye, az utóbbi disciplina előkészíti a talajt a jogfilozófia könnyebb megértéséhez. Egyszóval a joghallgatók már bizonyos útravalóval jutottak el a jogfilozófia területére és így nem volt idegenszerű többé e stúdium. A vezető tanár olyformán próbálta a jogbölcsészet egyes problémáit megközelíteni és az ismereteket kiszélesíteni, hogy a német egyetemeken dívó szemináriumi didaktikai módszert alkalmazta. A szeminárium tagjai maguk választották maguknak a jogbölcsészeti témát, melyet feldolgoztak és azután a szemináriumi gyakorlaton beszámoltak végzett munkájukról felolvasás, vagy szabad előadás keretében. Vita ritkán indult meg, és rendben a vezető tanár rekapitulációja foglalta össze - némi kritikát gyakorolva, - az előadást. Hiba volt azonban, hogy nem rendszeres témakört dolgoztak fel a szeminárium tagjai, mert így a téma szabad választási lehetősége azt eredményezte, hogy a jogbölcsészetnek nem egyes összefüggő részei kerültek a vita tengelyébe, hanem mozaikszerűen bontakoztak ki az egyes előadások, vagy felolvasások és senki sem kapott általános áttekintést a jogbölcsészet egyes elméleteiről, irányairól, vagy problémáiról. A téma szabad választásának lehetősége még arra vezetett, hogy éppen úgy, mint a büntetőjogi szemináriumnál, egyes témák sűrűn ismétlődtek és újat már nem nyújtottak. Ugyanis ezek a feldolgozott munkák évről évre, vagy másodévenként újra és újra bemutatásra kerültek, és a felolvasó nem saját tanulmányainak eredményét mutatta be, hanem a doktori disszertáció mintájára áruforgalomban más szerzőtől vett szemináriumi dolgozatot. Egyes témák iránt különös rokonszenv mutatkozott, a szeminárium tagjai részéről, lehetséges, hogy ezeknek feldolgozása olcsóbban volt megszerezhető. Feltűnő mindenesetre az, hogy a jogbölcsészeti szemináriumnak tízévi működése alatt Rousseau „Contrat social" c. munkájáról hét ízben