Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja

taníthattak, akik egyetemi magántanári címmel rendelkeztek. Az első világháború előtti év tanári karában egyetlen oktató sem volt, aki legalább egy évet ne töltött vol­na korábban külföldi egyetemen. Itt oktatott Vécsey Tamás a legkiválóbb római jo­gászok egyike, Ereky István a közigazgatástan nagy hírű professzora. Innen indult Berzeviczy Albert, Horváth Ödön,Moór Gyula pályája. A századforduló idején működő tíz jogakadémia közül az Eperjesin tanult a legtöbb diák, itt működött a legnagyobb létszámú tanári kar. Az akkor legvonzóbb pályára készítő, elsősorban gyakorlatias tudást nyújtó felvidéki főiskola további szép terveit az első világháború söpörte el. Újrakezdésre az ősi székhelyen nem volt esély: a békekötés után a főiskolának menekülnie kellett. Az eperjesi jogakadémia Miskolcon Mikler Károly dékán 1919 őszén a miskolci Reggeli Hírlap lapjain úgy emlékezett: neki jutott eszébe először a jogakadémia áttelepítésének, ami ezzel azonos volt, meg­mentésének gondolata. A Felvidék cseh megszállása, az önálló csehszlovák állam deklarálása (1918. október 29.) után egy ideig működött a magyar polgári igazgatás és régi keretek között folyt tovább az oktatás is. A zűrzavaros helyzetben azonban egyre biztosabbá vált, hogy az új állam nem tart igényt a Kollégium jogi fakultására és nincs szüksége az itt tanítókra sem. Míg a teológiai kar, a főgimnázium és a taní­tóképző tanárai bátorító ígéreteket kaptak a helyi vezetőktől, a jogászok számára csak a menekülés maradt. Kollégiumi termeiket cseh katonák szállták meg, akik szi­gorúan megtiltották a magyar nyelvű oktatást. A jogakadémia méltatlankodó taná­rait rövid időre letartóztatták. 2 Az áttelepülés ügyében Eperjesen a döntési jogkörrel rendelkező fenntartó nem hozott hivatalos testületi döntést. A kar bonyolult támogatási rendszere miatt ebben a fontos kérdésben az ősi pártfogóság és az evangélikus egyházkerületi ható­ság együttes határozatára is szükség lett volna. A dékán úgy értesült, hogy a pártfo­góság egyes tagjai ellenzik, korainak, célszerűtlennek tartják az elköltözést. Akcióját ezért a társfenntartó szerv, az egyház vezetőinél kezdte. Az 1918. december 5-i bu­dapesti egyházi konferencián felkereste Geduly Henrik tiszai egyházkerületi püspö­köt, aki támogatta az elképzelést. 0 már nem bízott a békekonferencia kedvező dön­tésében. Másnap a dékánnal együtt felkereste Lovászy Márton vallás és közoktatá­sügyi minisztert kérve az áthelyezés állami támogatását. A miniszternek sem voltak illúziói a bekövetkező területi változásokat illetően. Rögtön beleegyezett az áttelepí­tésbe, sőt azt is megígérte, hogy a teológiai kar esetleges áthozatalát is támogatni 2 Dr. Mikler Károly: Az eperjesi ág. hitv. ev. jogakadémiának 1918. december 28-án bekövetkezett cseh megszál­lás következtében Miskolczra történt áthelyezése. Sárospatak, 1922. 6. old. A jogakadémia történetének első időszakáról vázlatos áttekintést ad: Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének első évtizede (1919­1929). Borsodi Szemle XXX. évf. 1985. 2. szám 49-58. old.

Next

/
Thumbnails
Contents