Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

hadbavonult, excellenciádban tisztelhette főparancsnokát. Mindeme kapcsolatok emlékét kegyelettel ápolja csonka-Magyarországnak ma egyetlen evangélikus főiskolája, melyre most nehéz idők következtek. Az Eperjesről Miskolcra menekülés után 300 éves létét veszedelem fenyegeti és szomorúan kell látnia régen szerzett jogainak csorbítását. Mikor a hatalmas német birodalom fejének, excellenciádnak működésére áldást kívánunk, egyúttal hódolattal kérjük az evangélikus Németország érdeklődését - mely a múltban többször impozánsan megnyilvánult, - hazánk egyetlen evangélikus főiskolájának sorsa és jövője iránt. Hódolatteljes tisztelettel a miskolci evangélikus jogakadémia tanári karának 1927. október hó 5-én tartott kari üléséből. Dr. Bruckner Győző a miskolci evangélikus jogakadémia dékánja. Az üdvözlést Hindenburg elnök megbízásából báró Hans Schoen budapesti német követ köszönte meg a következő meleghangú levélben: „A tiszai evangélikus egyházkerület jogakadémiája Hindenburgnak, a német birodalom elnökének 80 éves születésnapja alkalmával biztosította őt nagyrabecsüléséről. A birodalmi elnök úrnak megbízásából tiszteletteljesen tudatom a jogi főiskolával, hogy a köztársasági elnök úr nagy örömmel és hálával vette a dékán úrnak róla való szíves megemlékezését és őszinte köszönetének nyilvánítása mellett biztosítja a dékán urat, hogy a miskolci evangélikus jogi főiskola további fejlődését igaz szívből kívánja." A követ azonfelül látogatást tett gróf Klebelsberg Kúnó m. kir. kultuszminiszternél, érdeklődött a miskolci evangélikus jogakadémia sorsa iránt és azt Hindenburg német birodalmi elnök nevében a miniszter jóakaratába ajánlotta. Ez a váratlan intervenció nagy idegeskedést váltott ki a kultuszminisztériumban és nagyobb mérsékletre intette az egyetemi ügyosztály azon tagjait, akik a jogakadémia-ellenes kultúrpolitikának élharcosai voltak. A kultuszminiszter Hindenburg német birodalmi elnöknek a miskolci jogakadémia jövő iránt mutatott érdeklődése folytán nagyobb engedékenységre szánta el magát. Már nem kemény kézzel erőszakosan kívánta a jogakadémiákat életerejüktől megfosztani, hanem most e főiskolák fenntartó hatóságait a „kapaciíálás" fegyverével szerette volna arra az elhatározásra bírni, hogy ők mondják ki a jogakadémiáknak ha nem is megszüntetését, de legalább is szüneteltetését, mivel az ország jogászszükséglete bőven kielégítést nyer a négy egyetem jogi karából. Hindenburg intervenciójának hatása alapján indultak meg 1928. év elején békésebb atmoszférákban a jogakadémiai probléma megoldására vonatkozó tárgyalások a miniszter és egyetemes egyházfelügyelő között 1928. február és március hónapban, amint azt már előbb érintettük is.