Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

tett különösen Magyarország evangélikus keresztyénsége a népművelődésért és tudományokért és hogy milyen nagy nehézségekbe ütközik most a nagy tradíciók folytatása. Érdeklődésünk különösen azon kollégiumok és akadémiák felé fordul, melynek fenntartója az egyház. A régi egyház és új testamentum példája szerint egyházközségeinkben nemcsak papoknak jut szerep, hanem a világiakat is bizonyos rész illeti meg az egyházközség irányításában és vezetésében. A magyarországi evangélikus keresztyénség ezt az elvet különösen tisztán és erőteljesen valósította meg. Nagyon megértem tehát, mennyire becses és szükséges önökre nézve, hogy az egyházjogjói is tudományosan műveltessék}

1 Az érdekes és a jogakadémia jelentőségét kiemelő levél záró részében érdeklődik az iránt, hogy a felvidéki magyarok felkarolják-e a Miskolcra átköltözött jogakadémiát? A könyvtári viszonyok iránt is érdeklődik és annak a reménynek ad kifejezést, hogy a régi tradíció értelmében fejleszthető-e a jogakadémia könyvtára? Hiszi és reméli, hogy Magyarország a mai nehéz helyzetében is becsű létbe vágó dolognak tartja kultúrértékeinek, tehát a jogakadémiának a fejlesztését.

88 Mindezekből látható, hogy a dékán svédországi útja sikerrel járt és az uppsalai érsek kiállott a jogakadémiáért és helytelenítette a magyar kultuszminisztérium jogakadémia-ellenes lcultúrpolitikáját, mert „egy évszázados intézménynek elejtése a svéd nemzetnél is visszatetszést keltene ". A nagytekintélyű uppsalai érseknek a miskolci jogakadémiáért való kiállása nagy feltűnést keltett és ezentúl nagyobb óvatosságra serkentette a magyar kultuszniinisztériumot. Az érsek nyilatkozata akkor vált nyilvánossá,

89 mikor mind a három történelmi egyház és három érdekelt város (Miskolc, Kecskemét, Eger) már megindította a kultuszminiszter törvénysértő rendeleteinek módosítása, illetve hatálytalanítása érdekében a kemény harcot. Természetes volt, hogy a miskolci jogakadémia és jogászi ifjúsága ápolta és fejlesztette a svéd-magyar kultúrkapcsolatokat és mikor 1928. június hó 12-én Budapest székesfőváros dr. Bayer Krucsay Dezső svéd kir. fokonzul kezdeményezésére nagyszabású emlékünnepélyt rendezett XII. Károly svéd király pesti átvonulásának (1709) megörökítése emlékére, az emléktábla felavatásán a jogakadémia dr. Bruckner Győző dékán és dr. Sztehlo Zoltán jogakadémia nyilv. rendes tanárral és a jogász ifjúság küldöttséggel képviseltette magát. A dékán kegyeletes szavak kíséretében babérkoszorút

90 helyezett az emléktáblára és a jogászifjúság nevében Molnár János joghallgató koszorúzta meg az emléktáblát.

91 1926. szept. 1. publikáltam a Budapesti Hírlapban és attól átvették a hírt más fővárosi lapok. A babérkoszorú szalagja a jogakadémia színét viselte (bordó-kobaltkék) és felírása az volt: Az eperjesi evangélikus kollégiumi miskolci jogakadémia - Hálás kegyelettel nagy jótevőjének. XII. Károly svéd királynak. " A kegyeletes aktusról a svéd napilapok részletesen megemlékeztek. Lásd az 1927/28. Almanach 23-24.1. és a fővárosi lapok 1928. június hó 13. számát.