Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

Minthogy a miskolci jogakadémia bezárása esetén az evangélikus egyház érdekei forogtak legnagyobb mértékben kockán, azért védekezése a kulmszminiszternek jogakadémia-ellenes kultúrpolitikájával szemben határozottabb, sőt nem egy ízben már-már támadó jellegű volt. Ebben a kultúrharcban elvitathatatlanul a miskolci evangélikus jogakadémia és fenntartó hatósága járt elől és nemes fegyverekkel védte igazát a kultuszkormány újabb és újabb támadásaival szemben. A miskolci jogakadémia fenntartásáért folyó küzdelem taktikai módszere azért sokszor eltért a másik két jogakadémiáétól. A miskolci jogakadémiának a másik két jogakadémiával szembenjóval nagyobb múltja volt és így bizonyos tradíciókra támaszkodhatott, amelyek évszázadokon át kifejlődtek és azonkívül idők folyamán országos hírű tanárai voltak, akikre büszkén hivatkoztak és most is időszerűnek mutatkozott, ha a jogakadémia volt eperjesi tanárait megszólaltatja, akik bizonyságot tehetnek a főiskola nemzetképző erejéről és magas tudományos nívón álló akropolisi jellegéről. Éppen 1925-ben ünnepelte az eperjesi jogakadémián működő Berzeviczy Albert ny. lailmszminiszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke írói működésének félszázados évfordulóját. A hírneves volt tanár megünneplése fényt és dicsőséget jelentett a jogakadémiának és azért javasolta a dékán, hogy Berzeviczy Albert eperjesi jogtanári működésének emlékére egy emlékkönyvet adjon ki a miskolci jogakadémia, amely mindenképpen méltó legyen a nagy tudóshoz. A dékáni javaslat testet öltött és egy 37 1/2 íves hatalmas, pazar kiállású emlékkönyv készült el,

68 amelybe az eperjesi jogakadémiának volt és jelenlegi tanárai írtak értékes tanulmányokat. Megnyitja a sort Eöttevényi Olivér m. kir. udvari tanácsos, ny. főispán, a Magyar Külügyi Társaság ügyvezető elnöke: „Nemzetiségi törvényünk és a kisebbségi szerződések" c. értekezésével. Ereky István, a Magyar Tudományos Akadémia 1. tagja, a szegedi egyetem jeles professzora: „A közigazgatási jog kialakulása Franciaországban" c. tanulmánya következik. Utána jön sorra Horváth Ödön, Berzeviczy Albertnek legtehetségesebb tanítványa, s a jogakadémián a közjog-politika tanszéken egykori utóda, később a m. kir. közigazgatási bíróság tanácselnöke, akinek postumus műve Bredeczky Sámuelnek, a XVIII. sz. jeles polihisztorának életével foglalkozik. Ezután Moór Gyula a Magyar Tudományos Akadémia 1. tagja, s a szegedi egyetem neves professzora értekezik „A szocializmusról", s bezárja a sort a volt jogtanárok közül a korán elhunyt kiváló egyetemi professzornak: Réz Mihálynak tanulmánya: „A nemzetiségi kérdés a politikai tudomány szempontjából". Az emlékkönyv második részében a jogakadémia jelenlegi tanárai számolnak be értékes tanulmányaik eredményéről. Egymás után sorakoznak fel Bruckner Győző, Hacker Ervin, Henszelmann Aladár, Schneller Károly, Szontagh Vilmos, SztehEmlékkönyv Berzeviczy Albert írói működésének félszázados évfordulója alkalmával. - Függelékül a tiszai ág. hitv. evangélikus egyházkerület miskolci jogakadémiájának 1924/25. tanévi almanachja. - írták a miskolci (eperjesi) jogakadémia volt és jelenlegi tanárai. Pécs, 1925. 536. p. - Ismertetést lásd dr. Molnár Kálmántól a Miskolci Jogászélet 1925. évf. 147. p. Még számos folyóirat nagy elismeréssel szól az 1925. évfolyamban.