Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

szággyülési képviselők, főispánok, alispánok és magas rangú közigazgatási tisztviselők nagyszámban vettek részt. Papp József elnök és felsőházi tag és más felszólalók azok jelenlétében mindig elismerőleg és dicsérőleg nyilatkoztak a miskolci jogtanárok tudományos felkészültségéről és a jogakadémia magas színvonaláról; - mindez elégtételül szolgált a miskolci jogakadémiának és jogtanárainak a kultuszminisztérium részéről tapasztalt elgáncsoló szándékkal szemben. Fokozta a közgyűléseken elhangzott elismerés jelentőségét az a tény, hogy az eperjesi diákszövetség közgyűléseiről a sajtó mindig részletes tájékoztatót adott, úgyhogy a fővárosi lapok hosszasan foglalkoztak az átmentett főiskola nagy nemzeti értékével és maga gróf Apponyi Albert ny. kultuszminiszter is a miskolci jogakadémiát egyízben a magyar kultúra erős és hatalmas pillérének nevezte, mely sok hullámverés között ma is kulmránknak egyik büszke dokumentuma. Az eperjesi evangélikus kollégiumi diákszövetség azért a miskolci jogakadémiának közvetve nagy szolgálatot tett, mert az alma mater tanítványai nem helyeselték a kultuszminisztériumnak a jogakadémiák elsorvasztására irányuló kultúrpolitikáját, sőt az első közgyűléstől kezdve minden alkalommal egyenesen tüntettek a miskolci jogakadémia iránti ragaszkodásukkal. Ennek tudható be, hogy mikor Ludmann Ottó, - aki két ízben is viselte az eperjesi kollégium rektori tisztségét - kilencven éves születésnapja alkalmával a diákszövetség nagyszabású ünnepséget rendezett, „Ludmann Ottó" néven alapítványt létesített, melynek kamatai évente egy szegény sorsú felvidéki miskolci joghallgatónak lettek volna kiadandók.

56 Az eperjesi diákszövetség közgyűlésein ismerkedett meg dr. Kralovánszky László morvái földbirtokos a hontalanná vált eperjesi jogakadémia sorsával és egykori alma materének a miskolci jogakadémiának hálából 1933-ban kelt végrendeletében négyezer pengőt hagyományozott avégből, hogy az az alapítvány kamataiból évenként szegény sorsú hallgatókat segélyezzen. A jogakadémia részére tett ezen juttatás az elhunyt birtokára, melyen özvegyének haszonélvezeti joga volt, bekebeleztetett. Az alapítvány kamatai az 1941/42. tanévben kerültek először kiosztásra.

57 Mindezekből látható, hogy az eperjesi diákszövetség jogakadémia melletti állásfoglalása társadalmi síkon mozgott, de rendkívül hasznos volt a kultuszminisztérium ellenséges magatartásának ellensúlyozására, sőt két alapítványt is szerzett és így anyagilag is erősítette a jogakadémiát. Igaz ugyan, hogy csak a dr. Kralovánszky László alapítvány jutott el a jogakadémiához, a Ludmann Ottó-féle alapítvány pedig, Az ünnepséget részletesen ismertette a Miskolci Jogászélet 1929. évf. 6. sz. 84-86. 1. Az ünnepség az 1929. máj. 8-án Budapesten tartott közgyűlésen folyt le. Ludmannt köszöntötte először Papp I. elnök, majd ünnepi beszédet mondott dr. Szlávik M. ny. teol. tanár Mágocsy-Dietz S. egyetemi tanár az Egyetemes Egyház és dr. Bruckner Győző dékán a jogakadémia nevében üdvözölték. írásbelileg üdvözölte Ludmannt Berzeviczy A a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, ny. miniszter egyetemi tanártársa a kollégiumban. Azonfelül még sok üdvözlő távirat érkezett. 5 A kiküldött bizottság jelentette, hogy addig közel 1000 pengő folyt be. A gyűjtést még folytatni szándékoztak és ha eléri az alapítvány a 2000 pengőt, átadja az alapítványt a miskolci jogakadémiának - ez azonban nem következett be.