Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)
16. fejezet A MISKOLCI ASZTALOSCÉH TÖRTÉNETE
Végre pedig hat folyamodónak kérvényét clutasítólag kívánta elintézni, mert ezeknek sem a kontárkodás melletti, sem a céhbe álláshoz a törvényes feltételek bizonyítékai nem voltak mellékelve. Ez ülés alkalmával a asztaloslegények engedélyt kértek a céhtől, hogy kórházuk javára farsangi bált rendezhessenek - örömest megengedte a céh és a vállalkozást a maga részéről is támogatta. Március hó folyamán visszaérkeztek a kontárok ügyében hozott felsőbb hatóságok intézkedései éspedig; azoknak értelmében megadatott mindegyikének a kontárkodási jog, azon megszorítással, hogy egyik sem tarthat legényt, és inast sem szerződtetni, sem szabadítani nem jogosult. (Cs. és kir. helytartósági intézkedés 12556/1853. sz.). A legények farsangi mulatságának eredménytelensége folytán a céh, tekintetbe véve a célbavett jó szándékot, a hiányt kifizette. A március 21-iki ülés alkalmával hozatott a következő határozat; hogy a városba érkező és itt dolgozni akaró legények a szállóról (herbergrő!) a munkakereső mester által vezetendők a segédet kereső mesterekhez éspedig sorrend szerint, ahogy a segédet kereső mesterek nála bejelentették szükségletüket. A legény, ha elfogadja a munkahelyet, 2 hetet köteles tölteni, a 2 hét eltelte után szabadságában él megmaradni, vagy helyben más műhelyben munkát vállalni. Amely mester idegenből jött segédet a szokott közvetítés kikerülésével fogad fel, kihágást követ cl a céh szabályai ellen, két pengőforintig megbírságolható, a legény pedig el is vezettethető más mesterhez. Popovics Péter üveges, miután Becskercken már remekelt, itt fél taksáért felvétetett. Ez ülés alkalmával két verekedő legény pénzbüntetéssel megrendszabályoztatott, egy mester, legénynek törvénytelen alkalmaztatásáért, két legény pedig káromkodásért a céh előtt megdorgáltatott. Albrecht cs. és kir. főherceg tiszteletére rendezett kivilágítás költségéhez 20 pfrt.-tal járult a céh. Egy helybeli bútorkereskedő, ki a kontároktól a bútorokat összevásárolta és nagyban árusította, de még saját műhelyében asztaloslcgénnycl dolgoztatott is, törvényellenesen járt el, amiért: a céh fel folyamodással élt ellene. Ttes Éles László céhbiztos elölülése alatt 1854-ben, a főcéhmester jelentette, hogy a kerületi kereskedelmi és iparkamarai díjat 1853. és 1854. évre kifizette. Október havában folyamodott a céh a cs. és kir. Minisztériumhoz aziránt, hogy vegye oltalmába a miskolci céhbeli mesterembereket, mert ezek a kontárok készítette bútorok kereskedése következtében súlyos sérelmet szenvednek. Az 1855. március 15-iki ülés alkalmával hozatott a következő határozat: a céh nem érzi magát arra kötelezőnek, hogy a helybeli közkórház terhes követelését elfogadja, annyival is inkább, mert a céh maga is kórházat tart fenn. A június 8-án tartott közgyűlés alkalmával Csorba István céhmester bejelenti azon szomorú esetet, hogy a céhnek a minisztériumhoz intézett kérvénye a
