Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

16. fejezet A MISKOLCI ASZTALOSCÉH TÖRTÉNETE

helybeli bútorkereskedő ellen kedvező elintézést nem nyert, azon oknál fogva, mert a céhnek három tagja a valóságnak meg nem felelő tanúvallomással az egész vádat helytelen térre terelte. A jelenlévő azon három céhtag, kik ezt a vallomást tették, bánkódva a tettük felett, szegénységükre hivatkozva az okozott kárért a céhnek eleget ugyan nem lehettek, de hajlandók voltak a pcrlckedési költséget viselni. Megütközéssel és sajnálkozással tért a történlek felett napirendre a céhgyűlés. 1856-ban céhbiztos Éles László, a íöcéhmester Kamenszky Károly volt. A január 10-ik évi gyűlés alkalmával E. J. céhtag kérdőre vonatott, bizonyos rendellenességeinek mibenléte iránt. Az említett céhtag a szemére lobbantolt dolgait beismerte, ennek következtében megintetett, mcgdorgáltatott, annak kijelentése mellett, hogy ha jövőre nem óvakodik, a céh, szabályai értelmében lenne kénytelen eljárni. Ugyanez alkalommal H. J. céhtag ünnepi napon utcai botrány okozásáért vonatott kérdőre. Ezen sajnos cselekedetének beismerése után a gyűlés akként határozott, hogy a nevezettet mindaddig nem bocsátja a nyitott céhláda elé, tagjának nem tekinti, a tagok sorából kizárja, míg botrányos életmódjával fel nem hagy. Az M. M. és R. J. céhtagok között felmerült viszálykodási ügy folytán mindkettő, a jóléti alap javára, csekély díjban elmarasztaltatott. A gyűlés napirendjére kitűzött tárgyak elintéztettek. A céhnek ötvenhat éven át szép rendben vezetett protocolumai a fenti utolsó bejegyzéssel bevégeztettek, mert az azután következő lapok üresek. Úgy látszik, hogy a céh tartott attól, hogy a beállott sajnos viszonyok folytán a fent jelzett esetek azontúl gyakran ismétlődhetnek, mert a céhtagok közszclleme kedvezőtlen fordulópontra jutott. A régi, rendszerető tagokkal szemben már egy oly generáció állt, amely a fegyelem és a tisztesség dolgában eltérő fogalmak szerint gondolkozott és cselekedett. A század negyvenes éveinek elmúltával leginkább olyanok kerültek a céh kötelékébe, akik különféle ürügyek alatt mentesítették magukat a remekelés kötelezettsége alól, amiből aztán az keletkezett, amire az előbbi fejezetnek utolsó soraiban reámutattam. Az 1857. január 13-i gyűlés alkalmával a miskolci kórháznak 6 pfrt., az egri Irgalmasoknak 6 pfrt volt az évi járandóság. Ápr. 29-én császárlátogatási költségre 30 pfrt., a miskolci színház díszítésére 50 pfrt adatott. Az 1856-os révkomáromi tüzkárosultak részérc 15 pfrt-ot adott a céh. 1860-ban az elmúlt évi zárszámadás hiányának fedezése 8 pfrt. 29 kr-t tett ki. A céh részére (főispáni beiktatás) egy díszzászló 9 pfrt-ba került. 1861. évfolyami kiadások: a Nemzeti Akadémia részére 10 pfrt., a kontárok elleni eljárásköltség összesen 14 pfrt. 1862. év május 12-én Bénisz József céhtag tűzkára enyhítésére 40 pfrt fizettetett ki.