Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)
16. fejezet A MISKOLCI ASZTALOSCÉH TÖRTÉNETE
május havi évnegyedes gyűlésen szóba hozatott, hogy a céhbe állók rajzbani jártassága fokról fokra süllyedőben van, úgyannyira, hogy a kisrajz elkészítésére jobbadán a felvételt kérők nem is képesek. Ttes céhbiztos úr beleegyezésével elhatároztatott, hogy az olyanok, akik rajzot bemutatni nem tudnak, nehogy megélhetésük nehézségekbe ütközzön, a kisrajz készítésétől felmenthetők. 1852. január 10-én, az évi közgyűlés alkalmával a következő határozat hozatott: bebizonyosodott tény, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején az akkori magyar kormány magyar bankjegyeket bocsátott forgalomba, amely bankók azonban kormányi rendelet folytán megsemmisíttettek, értékük elveszett, így a mesteremberek sok pénzt vesztettek, némelyek tönkre is mentek. Az asztalos céhnek néhány olyan tagja, akik a társulat jóléti pénztárának adósai voltak, azok is tönkrementek. Ezen szerencsétlenek összesen 216 pfrt 4 kr-ig tartoztak, amit behajtani semmi kilátás nem volt, a céh tehát az öszeget a saját vagyonából leírta. Június 14-iki gyűlés alkalmával felolvastatott a csász. és kir. megyefönök azon átirata, miszerint a csizmadia legényeket a asztalos legények lenézik, ezért az asztalos legényeket megbüntetés terhe alatt megintette. Ugyanez ülés alkalmával szóbahozatolt Pick Ignác helybeli bútorárusnak és a kontároknak az asztalosokra nézve sérelmes eljárása. Ennek megszüntetését a megyei Ionoktól küldöttségileg kérte a céh. 1852. dec. 1-én, a tartott gyűlés alkalmával a céhmester úr bejelentette, hogy a városban lévő kontárok névsorát és a kontárkodás megszüntetése iránti kérvényt a Ngs. megyefönökhöz beadta. Az azzal járó költség a már bélyegzett (stemplis) papírral együtt 3 pfrt és 15 kr-t tett ki. A minorita rendház toronyórájának megszerzésére segédeimül 5 pfrt szavaztatott meg. December 5-én a megye főnöksége átiratilag értesítette a céheket arról, hogy hatalmánál fogva 6 kontárnak a cs. és kir. kormány ipari utasítás 95. §-a értelmében a kontárjogot megadta, segéd és tanonc tartása nélkül, mindaddig míg küíönfolyamodvány nyomán az említett kontárok jogai kiterjesztetnek. A megye főnöksége 8035 sz. rendeletével arról értesítette a céhet, hogy Kocsis József képfaragót az asztalosmestcrség üzésétől eltiltotta. December 12-én a város polgármestere maga elé idéztette a céhmestereket, azokra ráparancsolt, hogy egy illetlenül viselkedő kitagadott céhtagot jogaiba visszahelyezni köteleztetnek. A céhmcstcrck privilégiumukra hivatkozva ezt megtagadták, azonban később mégis kiengcsztelődés lett a vége. Az 1853. évi első ülésen Reinhald Alvincz céhbiztos helyettes elölülése alatt felolvastatott őnagyságától, a megyefönök úrtól a céhhez érkezett azon felhívás, hogy a csatolt 9 helybeli asztalos kontárnak adható-e kontárkodási engedély? A céh következően nyilatkozott: az egyik folyamodó még az inaséveit sem töltötte ki kellően, hanem több éven másmódon kereste megélhetését, eközben gyilkosságot követvén el, börtönbüntetést szenvedett, ennélfogva az asztalosmesterség önálló gyakorlásától eltiltatott. Ugyancsak más két folyamodóra nézve kedvezően nyilatkozott a céh, azon oknál fogva, hogy egyike 14, másika 9 évig katonáskodott.
