Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

16. fejezet A MISKOLCI ASZTALOSCÉH TÖRTÉNETE

nul szállították. 1830-ban felszólította a nemes vármegye az asztaloscéhct, miszerint a vármegye költségén épített kórház, ispotály asztalos munkával való felszerelését méltányos áron eszközölje. A céh tagjai meleg lelkesedéssel a következő árakat állapították meg. Ganóczy céhmester egy-egy ablakot 1 vfrt-ért, 1 ajtót 3 vfrt-ért, Otsiray János a szoba padlózatának négyszögölét 1 vfrt 15 kr-ért vállalta el és nevezettek azt el is készítették. Minthogy azonban a megrendelt ajtó, ablak mennyisége kevésnek bizonyult Ganóczy József céhmester a még szükségeseknek előállítását elvállalta, azon ígéretét be is váltotta. Megjegyzendő, hogy a munkákhoz szükséges nyersanyagot a nemes vármegye adta. 1830-ban Bökönyi Lajos rajzmester egy évi itt-tartózkodása után elhagyta Magyarországot, Bécsbe való visszautazására 17 vfrt 30 kr-t kapott. 1831-ben megváltja a céh az 5 oszloprendnek rajzolatát, azt berámáztatja, melynek összes költsége 29 vfrt 20 vkr. 1831-ben a céh protocoluma siralmas hangon panaszolta, az abban az évben öldöklőjárvány 2 hónapon való dühöngését, a céh tagjai közül hárman haltak el, itt nem ismétlem azokat, amiket a jegyzőkönyv a járványról feljegyzett, csak azt említem meg, hogy az általános nyomor enyhítésére a céh 180 vfrt-ot osztott szét tagjainak. - 1832-ben a nemes vármegyénél panaszt emelt a céh amiatt, hogy a céhen kívüli kontárkodók legényeket is tartanak, a céh ezen sérelmének orvoslására teendő lépések megtételére a céhbiztos úr kéretett fel, aki abban eljárni volt szíves és 10 vfrt tiszteletdíjban részesült. A panasznak az az eredménye lett, hogy a kontárok a vásártéren való árulástól eltiltattak. 1834-ben a céh comissáriusa Tonika Miklós úr lett. Ez évben a céh ideiglenes alkalmazással rajzmestert szerződtetett és 8 vft 33 kr-t fizetett neki egyelőre. 1835-ben vármegyeházának iratok eltartására állványokra lévén szüksége, az állványokhoz szükséges 45 szál deszka ára 33 vfrt 45 kr volt. A deszka gyalulásáért és az állvány összeállításáért Szabó János céhtag őszesen 7 vfrt 30 kr-t követelt, ami rendkívüli lojalitásra mutat. 1837-ben határozatilag kimondta a céhgyűlés, hogy idegen illetőségű oly egyének, akik itt a céhbe beállani akarnak, céhbe való felvételük előtt itt helyben legalább egy esztendeig legényül alkalmaztassanak, hogy a céh erkölcsi életükről is meggyőződést szerezhessen. Aki Miskolcon töltötte tanulási idejét, vagy miskolci asztalosmesternek fia, nem tartozott e szabály alá. 1838. évben tek. Soltész Nagy János lett a céh comissáriusa. Ez évben határozatilag kimondta a céh, hogy átutazóban lévő beteg asztaloslegényeknck átmeneti menhelyet szervez, a szervezési költséget a céh fedezi, azonkívül időrőlidőre, az orvosi és gyógykezelési költség a céh terhére essék. A kontárok megrendszabályozása végett a nemes vármegye megkerestetvén, az eljárás 40 vfrt. költséget okozott. 1840-ben előforduló esetből kifolyólag két asztalos a céh belépését remek nélkül kérte. Az említettek kérő levelüket olyan érvekkel támogatták, melyeket a céh méltányosnak talált és humánus elnézéssel elengedte a remckelést és meghiteltetés után őket befogadta. 1841-ben, Megele Károly üvegesmester felvétetett a céh kötelékébe. Ez évben Beregszászi István szeme miatt a kis rajz ké-