Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

16. fejezet A MISKOLCI ASZTALOSCÉH TÖRTÉNETE

mert a vásározáskor, valamint a munkáérti versenyzésben, a létért való küzdelemben, ha szembe kerültek is, a fehér asztalnál kiegyenlítődhetett minden félreértés és kölcsönös lehetett a bizalom továbbra is. Az ilyen kollációk költségének fedezésére szolgált a tagfelvételkor befizetett 5 frt beköszöntő, továbbá az idegen, nem társulati tagok temetési végtisztcsségére felkért céhtestület megjelenési, illetve felvonulási díja. A 6. fejezetben bővebben írom le egy ilyen kolláció körülményét és költségét. Megjegyzem, hogy a céh protocolumában a számadó gyűlés ezért néhol mint kollációs céhgyűlés van jelezve. Mint említettem, a céhalapításnak az volt a nehézsége, hogy ahol csak lehetett, hol a városi magisztrátus, hol a vármegye, hol a földesúr infonnácókkal úgy hangolta a Budán székelő Helytartótanácsot vagy a nádorispánt, hogy az az új céhek alakítását elodázta, sok esetben el is utasította. Hogy a céhek elleni vádszerű állítások nem felelnek meg teljességgel a valóságnak, azt a miskolci asztalos céh előttem fekvő arlikuluspontjai (§-ai) a következőkben igazolják. E művecskének keretében nem fér a szabályzatot egész terjedelmében leírni, kivonatosan tehát a következők szolgáljanak bizonyságul. A céhbe magát felvétetni kérelmező vándorkönyvével köteles volt igazolni azt, hogy inaséveit becsületes céhbeli mesterembereknél töltötte; a nyitott céhláda előtt szegődött és szabadult, és teljes 6 éven át, mint asztaloslegény dolgozott és vándorolt; hogy feddhetetlen előéletű és jelenleg is a városban, mint legény dolgozik és remekmüvét a szokásos módon elkészíteni és bemutatni kész. Az igenlő esetben a céh saját tetszésére bízta minő müdarabot akar készíteni, a müdarabot, ha kicsiny rajzban bemutatta, ugyanazt méretezéssel, kereszt és hosszmetszetben nagyobb rajztáblára rajzolni, majd a müdarabot összeépítve nyersen és végre fényezetlen és díszítve teljességgel elkészítve a céhgyűlésnek bemutatni köteleztetett. A műdarab elkészítésének folyamata alatt egy szűkebb bizottság ellenőrizte a remekelőt, hogy müvét sajálkezűleg készítse. Felvételi és egyéb költségekről már előbb szóltam. Ha a felveendő tag a fent jelzett kötelezettségeknek mindenben eleget tett, a céhmester által a nyitott céhláda előtt a céh tagjának jelentetett ki, mcghileltetelt és felesketett. Ezeknek ellenében, mint a céhnek rendes tagja, annak oltalma és védelmezése mellett szabadon gyakorolhatta mesterségét, szegődtethetett inasokat, tarthatott segédeket, dolgoztathatott helyben és vidéken, ha épületasztalos volt. Ha vásáros vagy bútorasztalos, akkor a vásártéren az őt megillető sorrendi helyen árusíthatta müveit. Továbbá pedig a céh jóléti alapjából, ha saját hibáján kívül szükségbe merült, segélyezést nyert, tűz, víz, vagy bármily szerencsétlenség esetében mindig ott volt a céh, ahol tagjainak nyomorán segíteni kellett, s végre halál esetén úgy a tag, mint a neje temetési költségeire 10-10 frt, gyermek elhalálozása esetén 2-3 frt segélyben részesült. Ezek voltak tehát azok a sérelmes dolgok, amelyekbe a céhellenesen érzők belekapaszkodni szereltek és szeretnek még ma is, állítván azt, hogy a magyar