Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)
16. fejezet A MISKOLCI ASZTALOSCÉH TÖRTÉNETE
16. fejezet A MISKOLCI ASZTALOSCÉH TÖRTÉNETE. Adatok a céhek keletkezésének és működésének történetéhez. A miskolci asztaloscéh, Leszih Andor múzeumi tárnok úrnak átadott hiteles protocolumai nyomán. Előzmények, deputációk a Király előtt. Napi diurnum. Első gyűlések, céhmesterválasztás, magisztrátus biztosa. Hatóság közbejötte mellett tagok felesketése, büntetőjogi határozatok. Remeklés nélküli tagfelvétel. Zsidóvállásúak tagul felvétetnek. Az asztaloscéh üvegesmesterei. Rajzmesterek alkalmazása, s mesterinasok vasárnapi iskolája. A céh saját, külön kórháza. Jövedelmek és költségek, s azok hováfordítása. Humánus intézkedések. Ocskás, mint bútorárus. Egyéb érdekes mozzantok a céh történetéből. Meghasonlás. Bomlás kezdete. Protocolum vége. A miskolci asztaloscéh 1799-ben csak nagy vajúdások után tudott megalakulni. Az ezután következőkből ki fog tűnni, hogy miért. A jó hírnévnek örvendő asztalosok céhének megalkotását több ok nehezítette meg. Nevezetesen, hogy a Miskolcon letelepedett asztalosok kényelemszeretetből a kassai szabad asztaloscéh landmesterei gyanánt folytatták mesterségüket, s minthogy számosan voltak, szép jövedelmet biztosítottak a kassai céhnek, így annak nem állt érdekében, hogy Miskolcon önálló asztaloscéh létesíttessék. A másik nehézséget az a körülmény képezte, hogy a XVIII. században a céhekkel szemben nem volt kedvező a hangulat, országszerte az volt a panasz, hogy a céhek árfelhajtással, dözsölési hajlamukkal járták le magukat, s hogy a remekelést, a taksákat drágává tették. Igazságtalanul bíráskodtak, amennyiben nagy bírságokat róttak ki a céh azon tagjaira, akik csak némi vétséget is követtek el, szóval túlhajtottak az eredetileg kitűzött célon. A túlzásig menő vádakkal szemben a következő az igazság: a céhbe állás díja 5 fit volt. A jóléti kasszába fizetett 20 frt a tagnak visszafizettetett, s a dőzsölésre vonatkozóan az az igazság, hogy 2-3 évi időközönként azért hívta össze a céhmester az összes tagot, hogy a fehér asztal melletti barátságos összejövetelkor egymást megösmerni, megbecsülni és szerelni megtanulják, márcsak azért is,
