Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

13. fejezet RÉGI MISKOLCI MESTEREMBEREK, MÜVEIK ÉS ÉLETMÓDJUK

grótos einsúb léccel

49 van vetemedés ellen megvédve. A jó nagy parasztláda nem stumpfon*

0 hanem fecskefarkú cinkeléssel

51 egybekötve az aljdeszkája, valamint a ládának teteje dupplunggal2 látszólag örök időre készült. A fali tálas összeépítése, nehogy széjjel menjen, valamint a négylábú karosszékek is, esztergályozott lábakkal és esztergályozott támlaráccsal tetszetősen és gondosan van elkészítve. A magas koronájú nyoszolyaío vagy korona csinosan átlyuggatva, mert hát a jó magyar paraszt ízlés úgy követeli, hogy cifra legyen, a fehéren elkészült munkadaraboknak simának és a festendő oldalán görcsmentesnek kell lenni, a gondos mesterember azt enyves gipsszel felreibolja*

3 és gondosan simára sleinfolja.

54 A segédek és inasok gyalupadján kívül a majszter úr gyalupadja is ott van, s mellette egy masszív tölgyfából már majdnem kész zsalurollós Íróasztal, valamint egy már összeépített, funírozott ezüst kaszni, amelynek eleje üvegezve, a hátulja tükrözéssel lesz, az odavetett kérdésre, hogy „ne-ne hát ilyen is készül itt," az a felelet „hát bizony így, mert édesapámtól tanultam ezt éspedig azért, hogy egyfelől a mesternek is legyen nekivaló foglalkozása, a munkál jól fizetik, jó a zsákon a folt, másrészt pedig azért, hogy a műhely fiatalsága egy kis változatosságot is lásson és tanulhasson is. Tetszik látni, ebbe az íróasztalba meg is mutatom egy-egy csomó fexir fiók (ladlip

5 van úgy elrejtve, hogy aki nem tudja, hogy van benne, nem is látja és annál kevésbé tudja kinyitni, a vaszárjai a nagy fiókoknak, valamint a rollónak is fexír zárak lesznek, Siroky komám, a lakatos, most csinálja azokat. Maga az íróasztal nem politúrozva, hanem pácolva és viaszkozással lesz fényezve. A diósgyőri kamarái is íocrdész úr számára készül, és ő kívánta, hogy így legyen." Az ezüstkaszni hátulja és frízei, úgyszinte a steholással

56 készült koronás tető rajta, diófából és funírozással, a hátdeszkája pedig fehér jávorfa funírral azért készült így, hogy népem lássa meg, miként kell a barna vagy fehér fát különböző módon politúrozni. Ez a kaszni tekintetes Rácsok István fiskális és céhbiztos urunknak készül." A műhelyben látottak után gyönyörűséggel eltelvén, kérjük a majszter úrtól a kész, festett és virágzott munkát, hogy miképpen megyén az, szeretnénk látni. - „Nohát szívesen" - mondja - „csak tessék velem jönni a záros színszerü helyiségbe." Oda belépve látunk egy éltes öregasszonyt és egy fiatal hajadont, kiknek egyikét úgy mutatta be, mint anyósát, s a másikat, mint saját édes lányát. Illendőséggel mind a kettő fejet bólint, kezük meg nem áll. A leányka pemzlivel festi a pauzolt

57 pontozatok közé a szép piros rózsákat, tulipánokat, búzavirágokat, kettéhasított gránátalmát és rozmaringszálakat, stb. A jó anyuka különféle vastagságú kukoricacsutka véggel, tájukkal, finom gyaluforgács parhet rongyocskával,

58 hol az egyik ujjával teszi meg a satírozást és összekötését a koszorúknak és a csokroknak, hol hihetetlen gyorsasággal adja meg a virágok bámulatos finom arányolását. Becsületére válnék még annak is, aki válogatott műszerekkel és ecsetekkel vászonra festi azokat. A színnek egyik sarkában teljes odaadással dolgozik egy inasgyerek, akit a mester, mint a saját fiát mutathatja be, ez a gyerek a márvány platuin lauferraF

9 a kezében dörzsöli a festékeket finomra, amelyet aztán spahedlival

60 felszed s cserép csuprokba gyűjti. A