Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

Ajánlás (Dobrossy István)

AJÁNIÁS Az 1886-1911 között megjelent, s Szendrei János nevével jelzett ötkötetes várostörténeti monográfia számos munkatárs levéltári kutatásaira, a 19. század története pedig a kortárs naplóírók jegyzeteire, anyagára is épült. Miskolcon a 18. század elejéig visszanyúló hagyományai vannak a közérdekű és a privát történetírásnak. Négyest Szepessy Pál 1706-1718 közölt készített elsősorban birtoka gazdálkodását dokumentáló feljegyzéseket. Ö írta le, hogy Rabutin generális 1706-ban felégette a várost. A naplót hosszú időn keresztül elveszettnek hitték, de a családi hagyaték részeként a Levéltárban megtalálható. A 18. század végétől a 19. század végéig a Szűcs-család számos tagja is foglalkozott naplóírással. így id Szűcs Sámuel 1787-1843 között, két fia közül Miklós 1820-1866, majd Sámuel 1835-1889 között vetette papírra forrásértékű feljegyzéseit. Szűcs Sámuel 13 kötetes naplója mintegy 3.100 lap terjedelmű, s ebből „Naplónk"-ra való hivatkozással nagyon sok adatot vett át Szendrei János. A Szűcs-naplók jelentős része Kilián István értelmezésében tanulmányokban és önálló kötetben is napvilágot látott. Ugyanez nem mondható el Porcs János 1855-1916 között vezetett naplóiról. A tanár, lapszerkesztő és újságíró kötetekbe rendezett kézirata a Herman Oltó Múzeum történeti gyűjteményében található, s várja majdani megjelentetését. A naplóírás jellege, témája a 20. században gyökeresen megváltozott. Ebben nagy szerepet játszottak a világháborúk. Az első világháborús, kéziratos katonanaplók Kőrnyeyné Gál Edit munkájában, 1985-ben megjelentek. Ezek a naplók azonban elsődlegesen nem a város életéről, háborús mindennapjairól, hanem a különböző frontokon töltött katonaévekről szólnak. A városhoz jobbára az köti őket, hogy miskolciak írták. A szó hagyományos értelmében számít várostörténeti naplónak Leszih Andor egykori múzeumigazgató munkája. Kézirata napnyi pontossággal rögzíti mindazt, ami 1944-1945-ben történt a városban. A készülő várostörténeti monográfia 20. századi fejezetei minden bizonnyal forrásértékű anyagként fogják kezelni a naplót, úgy mint a századfordulón Szendrei János tette ezt a 18-19. századi naplók anyagával.