Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

8. fejezet A MÚLT SZÁZADBAN FORGALOMBAN LEVŐ PÉNZÉRTÉKEK, AZOK ELNEVEZÉSE, ANYAGA, VISZONYÍTVA A TERMÉNYEKHEZ, ÉLELMISZEREKHEZ ÉS MUNKABÉREKHEZ

kiállítható. A tisztes parasztasszonynak öltözete hasonló volt a leányokéhoz, csakhogy feje kontyosán, fekete selycmkcndővcl volt bekötve. Tubák, vagy dohányszínű bundája fekete selyemmel kivarrva 30-40 bfrt, aszerint, liogy milyen volt a cifrázata. A parasztférfi fehér szűrje kivarrott, cifrázásához arányozottan 25-50 bfrt. A szürke vagy fekete, hosszúszőrű guba 25-40 bfrt-ig, a fehér, lábfejig érő juhbőr bunda 40-70 bfrt-ig terjedt, aszerint, hogy cifrázva, vagy fekete selyemmel volt kivarrva. Parasztkalap, vagy sapka 3 bfrt volt. Nem kívánok a háztartás és egyéb használati kellékek árára kiterjeszkedni, miután az már e művecske keretén túlesnek. Az ipari munkabérekel mindig teljes ellátással számítván, a következőkben sorolom fel. A magyar mesterségeknél, ú.m. csizmadia, gubás, szürszabó, magyar szűcs, tímár, s több efféléknél az évre való elszcgödés volt szokásban, Szent Mihálytól Szent Mihályig,

16 vagy Karácsonytól Karácsonyig számított az évkötelezettség. Az évi fizetés 80-180 bfrt-ig akként alakult, amint az illető mester legény ügyessége, ízlése és jó munkájával arányos viszonyban állott. A német, megrendelésre dolgozó legények kezdő fizetése 3 frt-tól 10-12 bfrt-ig volt hetente. Itt megjegyzem, hogy bármelyik mesterségnél szokásban volt az is, hogy a segéd darabszámra dolgozott, és ha ügyes munkás volt, a szokott heti munkabérének a kétszeresét is meg tudta keresni. Ezenkívül szokásban volt az ún. Feierabend munka is. A napi szorgalmi idő reggeli 5-től esti 7 óráig volt kötelező. Ha szorgos volt a munka, a segéd dolgozhatott reggel és este is, külön elszámolásra darabmunkát. Dacára az itt felsorolt, alacsonynak látszó munkabéreknek, elég volt az arra, sok józanéletű, takarékos mesterlegénynek, hogy tisztességcsen élni és ruházkodni tudjon. A letelepedésre és berendezkedésre szükséges összeget is meg tudta takarítani. A mesterlegények ellátására vonatkozóan röviden ennyit: lakás, ágy, munknapokon két tál étel, ebédre és vacsorára is, reggelire átlagosan 12 scheinkrajcár járt naponta, vasárnap és ünnepnapokon a kéttál ételen kívül hús, vagy tészta. Vasárnap az ebédhez, pénteken a vacsorához egy-egy meszely bor járt. A személyzet a mesterrel a családban, egy asztalnál étkezett. Úgy hozta magával a tisztesség, hogy az étkezés előtt és után állva mindenki magában mondta az asztali áldást és előbb a mester, utána a legény ült le az asztalhoz.