Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

8. fejezet A MÚLT SZÁZADBAN FORGALOMBAN LEVŐ PÉNZÉRTÉKEK, AZOK ELNEVEZÉSE, ANYAGA, VISZONYÍTVA A TERMÉNYEKHEZ, ÉLELMISZEREKHEZ ÉS MUNKABÉREKHEZ

adatnak keli venni a mindenesetre tisztességes és becsületes céhmester uramnak elszámolását. Ennek alapján a 35-40 céhtag számára készített és elfogyasztott ebéd és vacsora ára ekként alakult: 20 font marhahús 3 bankóforint 20 krajcár, 18 font sertéshús 3 bfrt 36 kr, 5 pulyka 13 bfrt, 6 hízott lúd 16 bfrt, 4 font rizskása 2 bfrt, 5 fehér kenyér 5 bfrt 12 kr, bukta (kuglóf) kalács 6 bfrt, fűszerszám, cukor, tojás 2 bfrt 30 kr, zeller, saláta, olaj és iborka 3 bfrt 50 kr, 1 hordó, mintegy 200 icce bor 28 bfrt, 2 icce sör 12 bfrt, 1 icce gabonórium (rozspálinka) 24 kr, fa és só 4 bfrt 30 kr, 3 font faggyúgyertya 2 bfrt 48 kr és 6 eljátszott játékkártya 50 kr. Céhmesterné asszony fáradságának diurnumcP 5 bfrt volt. A fenti elszámolás szerint az ebéd és vacsora költsége tehát (60 krajcárt számítván egy forintra) összesen 96 frt 12 krajcár. Feltéve, hogy negyvenen fogyasztottak az asztal körül, így fejenként mintegy 2 bfrt 24 kr esett egyre, ami a mai számítással 1 kor 96 fillérnek felel meg. Ugye, tisztelt Olvasó, a fenti összeállítás márcsak azért sem mutatkozik feleslegesnek, mert hajdan és ma közötti élelmezésünk megtalálja nyílját és abból kilátszik, hogy a múlt században jó gyomor kellett, míg most nem annyira jó gyomor, mint teli erszény kell. Szemben a mezőgazdasági termény és termékek árával, talán helyénvaló, hogy némely ipari termékkészítménynek az árát is lejegyezzem, kijelentvén azt, hogy pusztán a városi iparos polgárságnak, a falusi kurlanemes osztálynak és a gazdálkodó földműveseknek egynémely szükségleteire terjeszkedem ki. Úgymint; egy fekete posztópererin, vagy toszkin öltözet,

8 derékhoz szabott kabát, mellény és pantalló 50-60 bankóforint, pantalló alá való borjúbőr félcsizma 9-10 bankóforint, egy pár téli bagariacsizma 16-20 bfrt, testhez álló posztó bekecs, báránybéléssel 60-70 bfrt, egy rövid, szürkeposztó mentebunda 80-100 bfrt, egy fekete báránybőr sipka 3 bfrt, kerek szörkalap 4 bfrt volt. Egy polgári nőnek perkál batiszt hosszú ruhája testhez álló derékkal, nőiszabó által elkészítve 15-16 bfrt, egy színes delin,

9 vagy fekete Orleans ruha,

10 ugyanúgy, mint a fenti, derekas fűzővel 25-40 bfrt. Egy fekete selyemruha atlasz, vagy grozdenaple

11 100-140 bfrt, kiegészítésül a téli vikler köpönyeg (vattával bélelt) 40 bfrt. Egy rókabörrcl bélelt fekete poszlóbunda 120-140 bfrt, a fekete főkötő 4-6 bfrt, fisléder

n félcipő 2 bfrt 30 kr, az elöl fűzős magasszárú cipő 6 bfrt, I pár gyermekcipő 1 bfrt 30 kr-tól 2 bfrt. Miután akkoriban sem a suszter, sem a csizmadia szegezett munkát nem dolgozott, csakis varrott munka készüli; még a fontos talp

13 is rá volt varrva. A földmíves népnek a fekete posztónadrág 6 bfrt, zsinórozott lajbi, vagy mellény 5 bfrt, a zsinórozott dolmány, vagy ujjas mellény 18-24 bfrt-ba került. A juhbőrből készült kurtabekecs 35-40 bfrt, a kalap 3 bfrt, a májbőr

14 csizma 4 frt, a borjúbőr 6-7 bfrt volt. Női varrott, vagy fekete csizma, aszerint, amint selyemmel ki volt varrva, cifrázva 4-6 bfrt. Rövid szoknya, ingváll, patyolating, dereka átkötve cifra selyemkendővel, előtte kél sure,

12 a hajában fonat, tenyérnyi széles szép, világos szalaggal. Egy ilyen parasztleánynak öltözete 40-60 bfrt-ból volt