Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

8. fejezet A MÚLT SZÁZADBAN FORGALOMBAN LEVŐ PÉNZÉRTÉKEK, AZOK ELNEVEZÉSE, ANYAGA, VISZONYÍTVA A TERMÉNYEKHEZ, ÉLELMISZEREKHEZ ÉS MUNKABÉREKHEZ

(Literre átszámítva, 56 liter foglaltatik egy akóban). A súlymérték kétféle volt: bécsimázsa és vámmázsa. A bécsimázsa elosztása: 100 bécsi font egyenlő volt 32 lattal, 1 lat 5 kvintlivel. A vámmázsa 100 vámfonttal számítva egyenlő volt 88 bécsi fonttal. Miután 1876-ban Magyarországon általánosan kötelezővé lett a méter, mint mérték használata, a fenti mértékegységeket azért sorolom fel, hogy előforduló esetekben azoknak egykorú létezéséről és használatáról tudomásul bírjunk. Ismerjük tehát a múlt századbeli pénzegységeket és azok értékét is, ismerjük a különböző mértékek nemeit és ennélfogva eligazodhatunk az értékek és árak viszonylatában. Minthogy a múlt század közepéig vasút sem volt, a közutak is meglehetős gyéren szolgálták a közlekedést, ennélfogva Borsod vármegyének a mezőgazdasági felesleges terményeit nem lehetett a külföld számára szállítani. A miskolci piacra került terményeket a mi Felföldünk,

4 a Kárpátok alja és Galíciának egy kis része fogyasztotta. A Felföld viszont Miskolcot tekintette az ő piacának. Ide hordta tengelyen ipari készítményeit vasban, fában és sokminden másban. Nagy forgalmi központ volt tehát Miskolc, de csak vidéki értelemben, s így soha sem voltak a piaci árak a nagy városokéval egyenlő vonalon, mert, ha a termés nálunk bőséges volt, megteltek a falukon a búzavermek és hombárok. A mi búzavásárunkban sok volt a bcraktározolt szemestermény, és így a nagyobb és kisebb termény arányában nagyon gyorsan változtak az árak, le vagy felfelé. Ennek következtében tehát volt eset arra is, hogy a búzának köble 10 forintról 2025-re, sőt 30-ra szökött fel. Úgy volt ez a másféle termékekkel is. Amit itt árakat lejegyzők, inkább átlagosak. Miskolcnak voltak nagyszámban jómódú és előkelő terménykereskedői. Ezek közül fölemlítem a Burger, a Schwarcz, a Bródy, a I lercz és a Weisz családokat. A tehetősebb mesteremberek is számosan foglalkoztak terménykereskedéssel, ezek leginkább borral, rozssal és zabbal kereskedtek. A bor - must korában hordónként 10 bankóforinttól legfeljebb 16 forintig volt megszerezhető. A zab 2 scheinforintról 6-8 forintra szökött tavaszra, ez utóbbit a kereskedők a katonaság részére vásárolták, míg a bort két-háromszoros áron szívesen megvásárolták a gömöri, a Hont, vagy Szepes megyei borkereskedők, sőt Galícia is nagyrészben innét fedezte szükségletét. Minthogy átlagos árakról van szó, szolgáljanak tájékozódásul a következő adatok; a tiszta búzi 16-18, a rozs 10-15, az árpa 6-8, a tengeri 5-8, a zab 3-4 bankóforint volt köblönként. A köböl űrmértéke körülbelül 135 litert tesz ki. Nagyon szépnek kelleti annak a magyar ökörnek lennie, amelynek párjáért 300, esetleg 400 bankóforintot fizettek. Egy szép magyar fehér tehénnek az ára 70, esetleg 100 forint, egy pár juhnak 14-18, egy anyasertés hat-nyolc fiával legfeljebb 30, egy pár pulyka 5, egy pár hízott lúd 6, egy pár kacsa 2 bankóforint, egy pár tyúk 40 krajcár, egy pár csirke 24 váltókrajcár volt. Minthogy előttem fekszik egyik tekintélyes miskolci céhnek protokolluma,

5 s abban egy kollációs

6 ebéd és vacsora költsége fel van sorolva, hiteles